Középiskoláit szülővárosa Református Kollégiumában végezte (1937), ugyanitt az egyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett (1942). Joggyakornoki és bírói működése után a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) jogi osztályának munkatársa. 1949-től a Bolyai Tudományegyetem, illetve Babeș–Bolyai Egyetem jog- és közgazdasági karán előadótanár, közben tanszékvezető (1966–71).
Az Időszerű közgazdasági kérdések című kötetben (1955) jelent meg két, Kecskés Józseffel közösen írt tanulmánya A helyiipar fejlődése a Magyar Autonóm Tartományban és A munkanap-fényképezés és önfényképezés címmel; A Román Népköztársaság Alkotmánya című kötetben (1957) a választási rendszerről írt.
Felesége (1949-től 2006-ig) László Piroska közgazdász, fiai: László (1951–2022) mérnök, egyetemi tanár, György (1952) orvos.[1]
Társasági tagság
Nyugdíjba vonulása után konzulens professzorként működött, 1990-ben alapító tagja és tíz éven át (1990–2000) aktív elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke volt a Romániai Magyar Közgazdász Társaságnak. Alapító és elnökségi tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek is (1990-2006).[2]
Munkái
Ipargazdaságtan (egyetemi jegyzet, 1950);
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak jogai és kötelességei (Jogi Kis Könyvtár 8. 1957, németül 1958);
Az RNK bírósági és ügyészségi szervezeti joga (egyetemi jegyzet, 1958);
Economia și organizarea științifică a muncii I–II. (egyetemi tankönyv, 1974, újabb kiadása 1976);
Társszerzője az Organizarea și planificarea unităților industriale (1977) és Economia și organizarea ergonomică a muncii (1981) c. egyetemi tankönyveknek, számos példatárnak és esettanulmánynak.
.svg){kind=small}