Kepes György
Született	1906. október 4.[1][2][3][4][5] Selyp Lőrinci[6]
Elhunyt	2001. december 29. (95 évesen)[1][2][3][4][5] Los Angeles Cambridge[6]
Álneve	Kepes, George Kepes, Gregory
Állampolgársága	magyar[7] amerikai[7][8]
Foglalkozása	formatervező festőművész fotográfus író tanár művészetteoretikus képzőművész neveléstudós
Iskolái	Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1928, festőművészet)
Kitüntetései	Guggenheim-ösztöndíj[9] Római Díj Eugene McDermott Award in the Arts at MIT (1974)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kepes György (Selyp, 1906. október 4.^[11] – Cambridge, Massachusetts, 2001. december 29.) festő, tervező, fotóművész, képzőművészeti író.

Kepes (Kepets) Ferenc uradalmi számvevő és Feuerstein Ilona (1880–1921)^[12] gyermekeként született.^[13] Anyai nagyszülei Feuerstein Mór (1834–1897)^[14] terménykereskedő és Schvarcz Eszter voltak. A Képzőművészeti Főiskolán (1924–1929) Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló, Bauhaus-eszméket hirdető művészekkel.

Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített, és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott: Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fémszobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.

1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicagóba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének fény-szín részlegét vezette. A chicagói éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai, cambridge-i Massachusetts Institute of Technology (MIT) Építőművészeti és Tervezői Karán. A MIT-es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner.

1965–66-ban kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató.

1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai.

1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Kepes Intézetben (Széchenyi u. 16.) állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.

• Kepes György élete, munkássága, artportal.hu
• Kepes György a fényművészet egyik úttörője, festő, fényképész, művészeti író
• Kepes György művészete - Fényszimpóziumok, vizuális központ Egerben
• Csáji Attila: A fényművészet magyar vonatkozásai
• Kepes György: Művészet és tudomány” Részlet a „A világ új képe a művészetben és a tudományban” című kötet „Művészet és tudomány” fejezetéből

Ez a festőről, grafikusról vagy fotográfusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!