A katonai hírszerzés és felderítés az ellenfél elsősorban katonai jellegű titkainak megszerzésére irányuló titkosszolgálati hírszerző valamint csapatfelderítő tevékenység. A katonai hírszerző tevékenység egy részét a diplomáciai testületekben tevékenykedő katonai attasék, illetve az ő beosztottjaik végzik, a fogadó államok tudtával, és bizonyos mértékig az „engedélyükkel”. E határok átlépését azonban a katonadiplomaták kiutasításával büntetik. A katonai hírszerzés másik területe teljes mértékben titkos tevékenység, illegális hírszerzés. További fontos része a katonai hírszerzésnek az e célra kiképzett katonai egységek felderítő tevékenysége (csapatfelderítők és mélységi felderítők). A katonai hírszerző tevékenység egyre nagyobb részét végzik technikai eszközökkel, például műholdak, a hírforgalom lehallgatása révén, de az emberi hírszerző tevékenység (HUMINT) továbbra is pótolhatatlan. A katonai felderítés, hírszerzés minden szintű katonai tevékenység és vezetés nélkülözhetetlen feltétele.

A Hadtudományi Lexikon szerint:

„katonai hírszerzés: a katonai felderítő szerveknek békében és háborúban, megszakítás nélkül, minden lehetőség felhasználásával folytatott tevékenysége az ellenséges vagy várhatóan ellenséges ország (államkoalíció) katonapolitikai helyzetére, hadigazdasági potenciáljára. fegyveres erőire, valamint a hadszínterekre vonatkozó adatok megszerzése és tanulmányozása céljából. A tevékenységek térsége, a megoldandó feladatok jellege és bevont erők rendeltetése szerint földi, légi, tengeri, kozmikus és különleges felderítés különböztethető meg…”

– Hadtudományi Lexikon, 1995. 642-643. o.

A kémkedés, felderítés és hírszerzés fogalmai szinonimák, egymással helyettesíthetők. Mindazonáltal stilisztikailag és kisebb mértékben tartalmilag is vannak különbségek közöttük.^[1]

A kémkedés az ellenfél titkainak megszerzésére irányuló tevékenység hagyományos, történelmi elnevezése.^[2] A kifejezés pejoratív, erkölcsileg megvetendő bűncselekményre utal, emellett romantikus hangulata is lehet.

A katonai felderítés ((angolul) military intelligence, (franciául) reconnaissance militaire, (németül) militärische Aufklärung, (oroszul) военная разведка) elsősorban katonai szakkifejezés. A katonai értelmező szótár szerint „olyan rendszabályok és ténykedések összessége, amely az ellenség gazdasági, politikai, katonai helyzetének, a küszöbönálló tevékenységek körzetének és az időjárásnak a megismerésére irányul”.^[3] Ez annyiban túlmegy a hírszerzés fogalmán, hogy az adatgyűjtés magába foglalja olyan, általában titoknak nem tekinthető tények megismerését, mint a hadszíntéri terepviszonyok, időjárás és hasonlók.

A katonai hírszerzés olyan katonai tudományág, amely információgyűjtést és elemzést alkalmaz, hogy útmutatást és irányt adjon a parancsnokok döntéseinek segítéséhez. Ezt a célt úgy érik el, hogy a különböző forrásokból származó adatok értékelését a parancsnokok missziókövetelményei felé irányítják. Annak érdekében, hogy elemzést nyújtsanak, először azonosítják a parancsnok információs követelményeit, amelyeket ezután beépítenek az intelligenciagyűjtésbe, elemzésbe és terjesztésbe.

A tanulmányozottak körébe tartozhat az operatív környezet, az ellenséges, barátságos és semleges erők, a harcműveletek területén a polgári lakosság és más szélesebb körű érdeklődési körök. A hírszerzési tevékenységeket minden szinten, a taktikától a stratégiaiig, a békeidőben, a háborúba való átmenet időszakában és a háború alatt végzik.

A titkosszolgálatok felosztása szerint léteznek katonai jellegű szervezeteket (például Magyarországon a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Egyesült Államokban a DIA) és „polgári” jellegű szervezetek (Alkotmányvédelmi Hivatal, CIA).

Az információ nem csak napjaink társadalmában játszik fontos szerepet, hiszen már az idők kezdete óta az emberek és gyakorlatilag minden élőlény a rendelkezésére álló információk alapján hajtja végre cselekedeteit. Akinek a birtokában van az információ, az előnyben van másokhoz képest, ezért mindenki arra törekszik, hogy minél gyorsabban, minél több információval rendelkezzen. Ez a folyamat az információ-szerzés, amelyet a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre tudatosabban használ az emberiség. Amikor megjelentek az első államok, akkor a közösség biztonsága azt kívánta meg, hogy szemmel tartsák a szomszédokat, kifürkésszék azok ellenséges szándékait. Így az egyén információszerzése mellett a közösség érdekében végzett hírszerzés és kémkedés is kezdetét vette.

Az ezredfordulót követően átalakuló biztonságpolitikai környezet és különösen a terrorizmus térnyerése nemzetközi kitekintéssel a biztonsági, nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének és képességeinek újragondolását tették szükségessé. Amíg a globális hírszerzési képességeket kiépítő Egyesült Államokban mindez, már a 2001 szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadással kezdetét vette, addig Európában az elmúlt évek terrorcselekményei adtak jelentős lendületet az információgyűjtési és elemzési képességek átértékelésének. 2013 után a terrorizmus erősödő jelensége kapcsán a vezető európai államok növelték technikai megfigyelési képességeiket.^[4]

Az ókori görögöknél a hírszerzés és titkosítás mindenféle megoldásával találkozhatunk, amelyek abban a korban nagyon hasznosnak bizonyultak. A hírek továbbításához számtalan fortélyt alkalmaztak annak érdekében, hogy az információ ne kerüljön jogosulatlanok birtokába. Az egyik leghíresebb és a modern kriptográfiai könyvekben szinte kivétel nélkül megemlített titkosítási megoldás a szkütálé, amelyet a spártaiak vezettek be. Ez volt a világtörténelem első katonai rejtjelkulcsa. Egy lapos tekercs tartalmazta a titkos üzenetet, amely csak úgy vált olvashatóvá, ha a tekercset egy megfelelően vastag pálcára feltekerték. A megfejtés kulcsa a pálca vastagságának ismerete volt (ennek az információnak a címzett birtokában kellett lennie).

Julius Caesar már kétféle kémet vagy hírszerzőt alkalmazott. Az exploratores a hadsereg kötelékébe tartoztak, és fegyveresen, csoportosan tevékenykedtek, harctéri felderítést végeztek. A speculatores egyénileg, mélyen konspirálva, főleg az ellenfél hátországában végezték hírszerző munkájukat.^[6]

Julius Caesar a hivatásos hírszerző és kémszolgálat kiépítése mellett felismerte a titkos üzenetek célba juttatásának veszélyeit, gyengeségeit és kifejlesztett egy rejtjelezési megoldást, amely a mai napig az ő nevét viseli.^[7]

Az I. világháború vége már az elektronikus hírközlő rendszerek világa volt, amikor Arthur Scherbius német mérnök kifejleszti Enigma névre keresztelt rejtjelező gépét. A vevő oldalon a titkosított szöveg dekódolása szintén Enigmával történt. Scherbius találmányát a német hadsereg átvette és a II. világháborúban is alkalmazták. Az Enigmát feltörhetetlennek tartották, de végül egy lengyel kódfejtőkből álló csapatnak sikerült megfejteni. Ezek után 1942-től az angolok már tömegesen fejtették meg a német táviratokat. A kriptográfusok által elért eredmény jelentőségét mutatja, hogy Winston Churchill kijelentése: „Nos, hála a minden fronton használt titkos fegyvernek, megnyertük a háborút…”.

1977-ben három tudós az elődök által lefektetett ismereteket felhasználva kifejlesztette a nyílt kulcsú titkosítást megalapozó RSA algoritmust. Működése a nagy prímszámok és azok összeszorzásával létrejövő még nagyobb számok prímtényezőkre bontásának nehézségén alapul.

Az hírszerzés folyamatának négy fázisa van: gyűjtés, elemzés, feldolgozás és terjesztés.

Az összegyűjtött információ nem válik titkosszolgálati adattá mindaddig, amíg az elemző nem értékeli és ellenőrizte ezt az információt

Gyakori, hogy a nagy országok hírszerző szolgálatai elolvassák az összes ország megjelent folyóiratát, amelyben érdekeltek.

Az ECHELON nevű műholdas lehallgató rendszer a legkülönbözőbb kommunikációs eszközök (telefon, fax, Internet…) lehallgatására alkalmas. Öt ország (USA, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland) együttműködésével épült ki az egész emberiség kommunikációs hálózatának forgalmát figyelő, szigorúan titkos műholdak, földi megfigyelő bázisok, kémhajók és tengeralattjárók integrált rendszere. Az ECHELON a legkorszerűbb hang- és optikai karakterfelismerő rendszereket tartalmazza és olyan kódszavas, illetve kifejezés szótárakon alapuló szövegfelismerőt, amely a kulcsszavak alapján kiválogatott üzenetekre hívja fel a figyelmet. A rendszer célja a terrorizmus megelőzése és elhárítása, egyféle információpajzsként veszi körbe Földünk minden lakosát.

Az elemzés az ellenfél képességeinek és sérülékenységeinek értékelését foglalja magában. Valódi értelemben ezek fenyegetések és lehetőségek. Az elemzők általában a legkevésbé védett vagy leginkább törékeny erőforrást keresik, amely a fontos katonai képességekhez szükséges.

A kritikus sebezhetőségeket ezután oly módon rögzítik, hogy azok könnyen elérhetők legyenek a tanácsadók és a hírszerző személyzet számára, akik ezt az információt a döntéshozók és harci egységek számára csomagolják.

A feldolgozott hírszerzési információkat adatbázis-rendszereken, közleményeken és tájékoztatókon keresztül terjesztik a különböző döntéshozókhoz.

A 20. század végére kialakult amerikai hírszerzési doktrína a hírszerzés hat fajtáját, hat információgyűjtési típust különböztet meg.^[8] (Ezt a felosztást a nemzetközi szakirodalom és részben a mindennapi szóhasználat is széles körben magáévá tette.) Az egymástól egyébként nehezen elválasztható hat fő területet további alágazatokra lehet osztani.

• SIGINT (Signal Intelligence), rádió-elektronikai felderítés
  • COMINT (Communication Intelligence) távközlési felderítés
  • ELINT (Electronic Intelligence) elektronikai felderítés
  • FISINT (Foreign Instrumentation Signals Intelligence) gépi kibocsátású jelek felderítése
• IMINT(wd) (Imagery Intelligence), képanyagok elemzésén alapuló hírszerzési módszer. A képi információ származhat fényképekről, érzékelőkről (infravörös, elektrooptikai vagy radar), valamint műholdakról egyaránt.
• MASINT(wd) (Measurement and Signature lntelligence) különböző típusú mérőműszereket felhasználó, technikai jellegű hírszerzés, amely észleli, beméri, követi, azonosítja és leírja a célforrásra jellemző egyedi tulajdonságokat, mint például egy meghatározott repülő eszköz radarjele vagy a levegőből vett minta vegyi összetétele. Más szóval minden olyan technikai hírszerzés, ami nem sorolható a SIGINT és az IMINT kategóriába.
  • radarfelderítés (RADINT)
  • akusztikus felderítés (ACOUSTINT)
  • nukleáris felderítés (NUCINT)
  • rádiófrekvencia/elektromágneses impulzus felderítés (RF/EMPINT)
  • elektrooptikai felderítés (ELECTRO-OPTINT)
  • lézeres felderítés (LASINT)
  • kémiai és biológiai felderítés (CBINT)
  • infravörös felderítés (IRINT)
• HUMINT(wd) (Human-Source lntelligence) humán hírszerzés, emberi erőforrások felhasználásával folytatott hagyományos hírszerzés, kémkedés
• OSINT (Open-Source Intelligence) nyílt forrású hírszerzés, azaz nyilvános adatok elemzése hírszerzési céllal
• GEOINT(wd) (Geospatial Intelligence) térinformatikai hírszerzés

A magyar szakirodalom szerint a katonai felderítés a tevékenység helyszíne szerint lehet^[9]

• szárazföldi
• légi
• tengeri
• kozmikus;

az információszerzés módszere szerint pedig lehet^[10]

• illegális, azaz ügynöki, fedett pozícióból folytatott
• legális, azaz katonadiplomáciai pozícióból, katonai attasék révén folytatott
• rádiótechnikai eszközökkel végzett
• harcászati-hadműveleti erők (csapatfelderítők, mélységi felderítők) által folytatott
• tüzérségi (a célok meghatározása és a tüzelés eredményességének ellenőrzése)
• műszaki
• vegyi és radiológiai
• meteorológiai.

• Gyurák Gábor: A kriptográfia és a hírszerzés hadtudományi gyökerei, Hadtudományi Szemle, 2014. VII. évfolyam 3. szám
• http://www.knbsz.gov.hu/hu/index.html Archiválva 2019. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Dobák Imre: Technikai típusú információgyűjtés a változó biztonsági kihívások tükrében, Hadmérnök, XII. Évfolyam 2. szám – 2017. június
• ↑ Árvai-Gyaraki: Árvai Zoltán – Gyaraki Károly: 100 éves az önálló magyar katonai felderítás, hírszerzés, és elhárítás 1918−2018. Budapest: Zrínyi. 2019. ISBN 978 963 327 764 5  
• ↑ Béres: Béres János (szerk): Válogatás a magyar katonai felderítés és hírszerzés történetéből 1918–2018: Szemelvénygyűjtemény. Budapest: Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. 2018. ISBN 9786150043722  
• ↑ Hajma: Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (Word). Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
• ↑ KatÉrt: Katonai Értelmező Szótár. Zrínyi (1972) 
• ↑ Pilch: Pilch, Jenő. A hírszerzés és kémkedés története I-III., Kassák Kiadó, reprint. ISBN 963 9100 18 8 ö [1936] (1998) 

• Szakály Sándor: Katonák, csendőrök, ellenállók. Tanulmányok; Közgyűlés, Kaposvár, 2007 (Örökség)
• Biztonság, honvédelem, rendvédelem Magyarországon. Tanulmányok; összeáll. Pintér Attila; Barankovics Alapítvány, Bp., 2010 (Van megoldás)
• Legendák és titkok katonái. A mélységi felderítés története; szerk. Mészáros Károly; Zrínyi, Bp., 2012 (Békében és missziókban)
• Szabó Szilárd: Az Osztrák-Magyar Monarchia központi katonai és elhárító szervezete, 1850–1918; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2019
• Felderítőszakmai felkészítés; szerk. Forray László, Holndonner Hermann, Német Tamás; Dialóg Campus, Bp., 2020
• Jobst Ágnes: Hontalan hadsereg? Epizódok a hidegháborús hírszerzés történetéből; Jaffa, Budapest, 2023 (Modern magyar történelem)
• Andrew Jeffrey: Egy árulás anatómiája. A náci kémhálózatot leleplező levél; ford. Rényi Zsuzsa; Corvina, Budapest, 2024

• Magyar katonai hírszerzés 1918–1945
• MNVK 2. Csoportfőnökség