A katabatikus szél (görögből: katabatikosz, süllyedő) vagy más néven leáramló szél hideg vagy hűvös hegyoldalakon keletkezik. A magasabb térszínen az éjszakai hőkisugárzás révén lehűlő levegő sűrűbbé, súlyosabbá válik, és a gravitáció vonzására leereszkedik a lejtőn. A folyamat megkezdődése után a hideg levegő áramlása felgyorsul, és a szél sebessége rendkívül magas is lehet, lényegesen nagyobb, mint ellentettje, az anabatikus szél. Különleges földrajzi körülmények – nagy magasságú hegyoldal és komoly hőmérséklet-különbség – esetén a szél orkánerejű, 100 km/óra feletti sebességű is lehet,[1] általában azonban csak gyenge, 15-20 km/órás.
Néhány fajtája
A leglátványosabb ilyen típusú szelek az Antarktiszon és Grönlandon alakulnak ki. Az Antarktiszon a gyakori száraz katabatikus szelek helyenként teljesen eltakarítják a havat és hómentes felületeket hoznak létre. A grönlandi Tasiilaq környékén piteraq(wd) a neve. Ennek ereje meghaladhatja a 250 km /órát is; 1970 februárjában egy katabatikus vihar súlyos károkat okozott, a szél sebességét 325 km/órára becsülték.[2]
A szükséges feltételek megléte esetén azonban ez a szélfajta bárhol előfordulhat. A misztrál és a bóra két ismert európai katabatikus szél, de más hegyes vidékeken is sokfelé jelentkezik, amikor tiszta és hideg éjszakákon a hideg levegő leáramlik a völgyekbe.
Nem minden lefelé áramló szél katabatikus, a főn például meleg levegőt hoz.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Katabatic wind című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
McKnight, TL & Hess, Darrel (2000). Katabatic Winds. In Physical Geography: A Landscape Appreciation, pp. 131–2. Upper Saddle River, NJ: Prentice Hall. ISBN 0-13-020263-0