PROFILPELAJAR.COM

A Karánsebesi-Lugosi Bánság ( Románul: Banatul de Lugos-Caransebeş, szerbül : Лугошка и карансебешка бановина / Lugoška i karansebeška banovina) vagy Lugos-Karánsebesi Bánság, Lugos-karánsebes Kerülete egy védelmi, közigazgatási egység (bánság) volt az Erdélyi Fejedelemségben 1536-tól 1658-ig. Szörény vármegyét foglalta magába.^[1]^[2]^[3]^[4]^[5]

Elhelyezkedése

(Jobbára a Bánsági-hegyvidéken terült el:

Délen nem ért sosem a Dunáig, az Aldunai-hegyvidék képezte határát, Versec és Mehádia (A középkori vár magyar neve oklevelekben Miháld ) várai.
Nyugaton a végvárai képezték a határát: Versectől, Boksánon át Lugosig.
Északon, északkeleten Erdéllyel Arad, Hunyad vármegye határolta.
Keleten Havasalföld (Mehádiai-hegység).

Közigazgatása

Székhelye és központja Karánsebes volt. Szörény vármegyéből alakították ki, melynek élén nem főispánok, hanem a bánok álltak. Területe a megszűnése előtt már csak a névadó Karánsebes és Lugos várának peremvidékét jelentette. A bánság mellett kerületként is említik, a Partium részeként tekinthető.

Története

Miután a törökök 1522-ben elfoglalják Orsovát, 1524-ben pedig Szörényvár várát, az Olt és Al-Duna közötti rész, a Szörényi bánság is megszűnt. Krassó vármegye is megszűnt, de helyette létrejött Szörény vármegye, mely János király Keleti Magyar Királysága, majd az erdélyi fejedelmek birtokához tartozott. Kezdetben magába foglalta a megye az előbbi volt Krassó vármegyét és a volt Szörényi bánság még meglevő részeit, tehát kiterjedt a Marostól egész Orsováig. A törökök fokozatosan meghódították a Duna mentét és a Temesközt, a hódoltságba (Temesvári vilajet) benyúló terület élén innentől kezdve fokozatosan a karánsebesi és lugosi bánok állnak. Hivataluk nem vált külön, az egésznek élén mindig egy bán (főbán) állt, Karánsebes székhellyel. A bánok kormányozták a vidéket az erdélyi fejedelmek nevében egész 1658-ig, mikor II. Rákóczi György Lengyelországi hadjárata miatt Erdély ellen támadó Köprülü Mehmed nagyvezír bevette Jenő (a későbbi Borosjenő) várát (1658. szeptember 3.), és a törökök, valamint a tatárok nagy pusztítást végeztek Erdélyben. Ezért Barcsay Ákos, (az utolsó lugosi és karánsebesi bán 1644-től) 1658. szeptember 14-én elfogadta a fejedelmi kinevezést, és a béke érdekében beleegyezett abba is hogy átadja Lugos és Karánsebes várát.

A vasvári béke a török foglalását véglegesítette. Az ez utáni harminc év területnek a török uralom korszaka, habár valószínű, hogy kétféle hódolás/kettős adóztatás jött létre, mert halvány vármegyei életnek még a török hódoltság korában is van nyoma. A nemesség azonban lassan kivándorolt Erdélybe. A török felszabadító harcok során 1688-ban a keresztény sereg Karánsebest visszafoglalta, Szörény vármegye is újraszerveződött, és Macskássi Péter személyében főispánt neveztek ki 1698-ban. A karlócai béke után viszont a Temesközzel együtt ismét török fennhatóság alatt maradt, 1718-ig, a pozsareváci béke megkötéséig.

Karánsebesi és lugosi bánok listája

Somlyai Mihály (1536)
Petrovics Péter (1544-1549)
Glessan János (1552)
Bethlen Gergely (1563)
Bethlen Gábor (1564)
Trompa István (1575-1577)
Keresztesy Pál (1605-1606) és (1610-1613)
Barcsay Ákos (1644-1658)

Városai

Jegyzetek

↑ Bulboacă 2011, 88-97. o.
↑ Magina 2013, 295-306. o.
↑ Magina 2016, 141-164. o.
↑ Țiăgu 2016, 351-368. o.
↑ Krstić 2022, 95-111. o.

Források

Bulboacă, Sorin (2011). „The Institution of Banat in the Banat of Lugoj and Caransebes in the XVIth-XVIIth Centuries”. Society and politics: Societate și politica 51, 88-97. o. [2020. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
Krstić, Aleksandar R.. The Emergence of “Sırf Vilâyeti”: Serbian Migrations to the Territory of Banat by the mid-16th Century and their Results, Migrations in the Slavic Cultural Space. From the Middle Ages to the Present Day [archivált változat]. Łódź: Łódź University Press, 95-111. o. (2022). Hozzáférés ideje: 2024. május 24. [archiválás ideje: 2024. május 20.]
Magina, Adrian (2013). „At the Border of Transylvania: the County of Severin/the District of Caransebeș in the 16th-17th Centuries”. Transylvanian Review: Supplement 22 (4), 295-306. o. [2024. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
Magina, Adrian (2016). „Border and Periphery: The Southern Frontier of the Medieval Kingdom of Hungary between Belgrade and Severin (14th-16th Centuries)”. Initial: A Review of Medieval Studies 4, 141-164. o. [2024. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
Țiăgu, Dragoș-Lucian (2016). „Between ephemeralty and Fiction. Addenda to the history of the Bans of Caransebes and Lugoj”. Banatica 26 (2), 351-368. o. [2024. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 24.)