Karsa Ferenc 1827-ben született Zsujtán Karsa László és örösi Rátkay Mária fiaként. Testvérei voltak András (Endre) és János 1848-as hadnagyok.[4] György nevű bátyja, szintén 1848-as honvéd volt, később Kassa főjegyzője lett (1897 januárjában halt meg, 74 évesen),[5] Árpád nevű öccse 14-15 éves korában szintén a seregbe állt, először századírnok volt, később honvédként szolgált, a szabadságharc végére őrmesteri címet kapott.[6]
A szabadságharcban
Iskolai tanulmányait Kassán, Kézsmárkon és Sárospatakon folytatta (1842-től 1848-ig a gróf Buttler-féle ösztöndíjban részesült). A forradalom kitörésekor Sárospatakon volt joggyakornok, éppen ügyvédi vizsgának letétele előtt állt. 1848. augusztus 26-án jelentkezett Kassán a seregbe,[7] testvérével Jánossal és két másik Zsujtáról való fiatallal, Jantó Bertalannal és egy cigánylegénnyel Tato Józseffel.[8]
A szabadságharcban először a 20. (Kassai) honvédzászlóaljban harcolt, majd az 52. (Bocskai) zászlóaljban, miután a 20. 1849. február 11-én Aszalónál ebbe került beolvasztásra.[9] A szabadságharc során 12 csatában vett részt,[10] többek között a tarcaliban (1849. január 22), a bodrogkeresztúriban (1849. január 23), a tokajiban (1849. január 31), tornaaljaiban, kápolnaiban, tápióbicskeiben (1849. április 4), egerfarmosiban (1849. március 1).
A bodrogkeresztúri csatában Schulz Bódog a város északi végén az ellenség által elfoglalt épületek, különösen a serház bevételére utasította a 20. zászlóalj egyik századát. A feladatot nehezítette a fogyóban lévő muníció és a városra leszállt köd. A századot 4 rohamoszlopra bontották. Az első a befagyott Bodrogon keresztül igyekezett a császári csapatok hátába kerülni, a második a szárazmalom felől, a sörház nyugati oldalának irányában, a temető felé tartó oldalúton indult támadásba, a harmadik az országúton, szemből a sörháznak nyomult előre (melyet Hegyeghy Samu mádi születésű főhadnagy vezetett), míg a negyedik Karsa Ferenc által vezetett csapat a főutcával párhuzamosan az országút felett futó pincesorok között egy négy méter széles sikátorban indult meg. Hegymeghy és emberei közül sokan az osztrák golyók áldozatává lettek, de a többiek fokozatosan haladtak előre, házról-házra. Mikoris a Karsa által vezetett emberek egy fehér szíjas különítménnyel találták szembe magukat, akiket osztrákoknak hittek. Karsa támadást vezényelt, de még mielőtt összecsaptak volna kiderült, hogy az osztrákoknak vélt katonák valójában a Don-Miguel század, amely a Hegymeghy szakasz elestével támadt űrt érkezett betölteni. A vezető tiszt a következő szavakkal tisztázta a helyzetet „ha le tudtátok lőni embereimet, tudjatok ártani a németeknek is és meg ne álljatok a város végéig”[11] A csata végül magyar győzelemmel zárult.
Gyorsan haladt felfelé a ranglétrán; a téli hadjáratban őrmesteri rangban szolgált és a nagysallói csata után hadnagyi kinevezést kapott. A 3. hadtesttel jelen volt Komárom felszabadításánál és az elsők között volt, akik feljutottak Buda várába. Világosnál nem tette le a fegyvert, Erdély hegyei között harcolt tovább, majd bujdosni kényszerült.
Isépy Ilona (1834-1891), Karsa Ferencné, sírköve.
Később Vay bárónál nevelő lett, majd ügyvédsegéd volt, és 1860-ig anyja birtokán Magyarizsépen gazdálkodott. 1860-ban a Sennyey-hitbizomány pénztárnoka lett. 1873-ban Zemplén vármegye szolgálatába lépett és 1881-tól az árvaszék helyettes elnöke volt. Elhunyt 1915. február 7-én hajnali 4 órakor influenzában és tüdőgyullásban. Neje Isépy Ilona volt,[12] akinek sírköve az elhanyagolt Magyarizsépi temetőben még fellelhető.
Emléke
Zsujtai szülőházán 1989 nyarán helyeztek el emléktáblát
A Kerepesi temetőben, a Kossuth-mauzóleum mögött, 1989. március 14-én avatták fel kopjafáját.
Írásai
A szabadságharc alatt hadi naplójában örökítette meg a szabadságharc sok érdekes epizódját és a gyermekhősök emlékét is, amelyben közrejátszhatott az is, hogy tizennégy éves öccse, Árpád is a seregben volt. Karsa örökítette meg Farkas Ferenc református rektor tanítványait, akik az isaszegi csatatérig hírláncot alkottak és egymástól hangtávolságnyira állva, tudósították a többieket a pillanatnyi hadi helyzetről. Szintén tőle tudunk a váci csatatér vakmerő gyermekeiről, akik a golyózáporban, kezükben vödrökkel, zsákokkal az ágyúgolyókat gyűjtötték össze és vitték sebesen a tüzéreknek, akik aztán ezzel lőtték az osztrákokat. Karsa írt a szabadságharc legfiatalabbjáról, a mindössze tizenkét esztendős, nagykinizsai születésű bojtárfiúról, Szabó Józsefről is, aki társával a korláti Koczák Pistával élelemmel látta el Karsa századát („A süldő meg a tinó, mit ők ketten szereztek a kihalt tájon, szinte az éhhaláltól mentette meg” a honvédeket). Szabó Jóska a tokaji csatánál is jelen volt, beosont a városba és visszatérve beszámolt a városban tartózkodó ellenségről, talán a lövegek számát is megmondhatta Klapkának.[13]
Karsa írását naplójának szánta, melynek eredetileg a "A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események" címet adta és sokáig kéziratban maradt, de már 1888-ban a Zemplén című folyóirat, a Hadtörténeti Közlemények 1922–1923-as évfolyamában pedig Pilch Jenő hadtörténész közölt belőle részleteket.[7]
Rakó József 1988-ban Karsa Ferenc leszármazottjánál, Karsa László budapesti mérnöknél fellelte a kéziratot. Erről ő és Katona Tamás fénymásolatot kaptak. Katona Tamás a szerkesztésében megjelent „Budavár bevételének emlékezete 1849” (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.) című kötetben közölte az emlékiratnak a budai vár bevételére vonatkozó részét. A teljes kéziratot a Kossuth Kiadó Rakó szerkesztésében óhajtotta kiadni, ez azonban a Kiadó csődbe jutása miatt meghiúsult, végül a Zrínyi Kiadó 1993-ban Bona Gábor szerkesztésében jelentette meg.
Folyóiratokban megjelent cikkei
a Kertészgazdában (1866. Gazdasági műszók: oltani-ojtani? Assa foetida, szives kérelem az állatorvos urakhoz és ...a... jegy *alatt több gazdasági cikk);
a Falusi Gazdában,
a Zemplénben (vezércikkek és tárcák, 1888. 51. szám; 1848-49. emlékeimből)
a Zemplénmegyei orvos-gyógyszerész-egyesület népszerű előadásainak gyűjteményében (1887-89. Mutatványok 1848-49. honvédnaplójából)
a Nyelvőrben (1888.)
Visszaemlékezései
Szabadságharcos napló. "A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események"; sajtó alá rend. Bona Gábor; Zrínyi, Budapest, 1993
↑A csatában a Don-Miguel század négy tisztet és tizenöt sorkatonát vesztett, aminek nagy része a magyar honvédek kezétől esett el, a félreértés következtében. Később a fehér szalagot feketére festették, hogy a hasonló helyzeteket elkerüljék.
