Bölcsészeti és hittani tanulmányait a lipcsei egyetemen kezdte, de innen a diákszövetségben (Burschenschaft) való részvétele miatt kiutasíttatván, az erlangeni egyetemre ment és már-már a hittudomány magántanárául képesítették Tübingenben 1823-ban, amikor az erlangeni diákszövetséggel való összeköttetése miatt ismét fenyítő-vizsgálat alá került és a hohenaspergi várba 10 havi fogságra vetették. 1829-ben Lipcsében tanári képesítést nyert és még ugyanazon évben a jenai egyetemhez meghívták előbb a bölcsészet és csakhamar azután a teológia tanárául. Bölcsészeti irányát tekintve Fichtéhez, hittudományi álláspontjára nézve pedig Schleiermacherhez és De Wettehez állott közel. A 18. századból átnyúlt népies racionalizmuson csaknem halálos döfést ejtett Hutterus redivivus oder Dogmatik der evangel.-lutherischen Kirche (1827, II. kiad. 1868) című munkája és Röhrrel folytatott polémikus iratai által; de másrészt kiváló ízléssel, művészileg szerkesztett számos munkája által nagy befolyást gyakorolt a nemesebb értelemben vett racionalizmusnak, a hitvallásoktól független szabad irányú kereszténységnek kifejlődésére, általában a vallási tudatnak nemesebbé, mélyebbé, elevenebbé tételére. Legnagyobb egyháztörténeti művéből, Kirchengeschichte auf akademischer Grundlage, csak az I. kötetet érte meg (1888); a többi 3 kötetet kiadta Krüger (1890-93). Farkas József 1865-ben megjelent Egyháztörténelem című munkáját Hase nyomán írta.
Munkái
Lehrbuch der evangelischen Dogmatik (6. kiad. 1870)
Gnosis (1869)
Theologische Streitschriften (1834-37)
Das Leben Jesu (mely 5. kiadása óta a Geschichte Jesu címet viseli, 1865-ben jelent meg)
Kirchengeschichte (10. kiadás 1877)
Die beiden Erzbischöfe (1839)
Neue Profeten (2. kiad. 1860)
Franz von Assisi (1856)
Das geistliche Schauspiel (1858)
Sebastian Frank von Wörd (1869)
Handbuch d. protestantischen Polemik gegen die röm.-katholische Kirche (5. kiad. 1891; magyarra fordította Hegedüs János, Budapest, 1874-82)
Katerina von Siena (1864)
Geschichte Jesu (1875)
Ideale und Irrthümer, Jugenderrinnerungen (2. kiad. 1873, némileg önéletrajznak tekinthető)