1951-től 1956-ig a Budapesti Dózsa, 1957-től 1962-ig az Újpesti Dózsa, 1962-től 1965-ig a Kiskunhalasi Határőr Dózsa versenyzője volt. Az országos bajnokságokon egyéniben kétszeres aranyérmes, míg csapatversenyben többszörös magyar bajnok volt.
1958-ban Wrocławban egyéniben és csapatban, 1959-ben Rómában egyéniben aranyérmes a Nemzetek Nagydíján és 1958-tól 1960-ig volt válogatott. 1958-ban Budapesten is nemzetközi versenyt nyert és megkapta az év legjobb ugrólovasa címet. A Belügyminisztérium munkatársa volt és 1960-tól rendőrtisztként főhadnagyi rendfokozatban hivatásos állományba is helyezték. Később átvezényelték a határőrséghez és határőr századosként szolgált.
Az 1960-as római olimpián a díjugratás versenyben Aranyos[m 1] nevű lován pályatévesztés miatt (a forduló zászlót nem kerülte ki) a pálya teljesítése után kizárták. A díjugrató csapat (Móra László, Suti István és ő) 382,75 hibaponttal az 1. forduló után kiesett, de a csapatot a verseny végén a 16. helyre rangsorolták.
Idősebb korában Komáromban élt és a városban helyezték örök nyugalomra.
Sikerei, díjai
Karcsú Imre minden idők legjobb magyar ugrólovának, Aranyosnak a nyergében
Győr Béla. Magyar lovasok az olimpiai játékokon. Budapest: Magyar Lovassport Szövetség, 37. o. (2017). ISBN 978-963-12-8628. Hozzáférés ideje: 2020. január 6.
További információk
Karcsú Imre profilja az Olympedia oldalán (angolul)
