Kameniczky József (Nagyszőlős, 1923. március 31. – Budapest, 1997. december 4.) magyar gépészmérnök, fegyvertervező. A FÉG-nél eltöltött több mint négy évtizedes pályafutása alatt számos magyar lőfegyver tervezésében vett részt.

Az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Nagyszőlősön született. Fiatalkorát Csehszlovákia különböző városaiban, Beregszászon, Ilosván, Lőcsén, Királyhelmecen és Mezőlaborcon töltötte. Apja halála után, 1938-ban Nagyszőlősre került a nagybátyjához. Még abban az évben megkezdte tanulmányait a helyi Magyar Királyi Állami Vas- és Fémipari Iskolában, ahol 1941-ben végzett. 1941-ben jelentkezett a Fémáru, Fegyver- és Gépgyárba (FÉG),^[1] ahová szeptember 15-én vették fel próbaidőre, majd egy hónap múlva véglegesítették.

A FÉG-nél a fegyverszerkesztési irodára került. 1941–1945 között technológusként és készülékszerkesztőként gyártáselőkészítéssel foglalkozott. 1944 novemberében a FÉG több dolgozójával együtt Mosonmagyaróvárra ment, ahová a fegyvergyárat tervezték áttelepíteni. Karácsonyra hazamehetett Budapestre, de a szovjet ostrom miatt ott rekedt. A második világháború utolsó hónapjait Budapesten töltötte.

A háború után, 1945. április 3-án visszakerült az év végéig szovjet katonai irányítás alá került fegyvergyárba, ahol megkezdődött a romeltakarítás és a gyártóberendezések helyreállítása. Cseh- és szlováknyelv-tudásának köszönhetően tolmácsolási feladatokat is ellátott.

A rendőrség igényei kielégítésére 1946-ban egy új, a német Walther PP-n alapuló pisztoly kifejlesztésével bízták meg az akkorra Lámpagyár (Lampart) névre átnevezett gyárat. A feladattal a gyárhoz visszahívott fegyverkonstruktőrt, Elődy Lajost bízták meg, aki Kameniczky Józsefet vette maga mellé segédszerkesztőnek. A 7,65 mm-es Browning töltényhez szerkesztett fegyvert 48 M típusjellel gyártották és a FÉG 1950-ig elkészítette a rendelt mennyiséget.

Az 1940-es évek végén a FÉG-nél licenc alapján gyártott szovjet fegyverek (TT–33 pisztoly, 1891/30.M Moszin–Nagant krabély) licencgyártásával kapcsolatos feladatokon dolgozott. Ő kezelte az orosz nyelvű dokumentációs tárat, fordította a technológiai leírásokat és tolmácsként is dolgozott. Az 1950-es évek elején részt vett a csehszlovák licenc alapján gyártani tervezett P–27 típusú páncéltörő rakéta gyártáselőkészítési munkálataiban.^[2] (A fegyvert végül nem gyártották, csak egy nullszéria készült belőle.)

Kameneczki részt vett a Lámpagyár 1951-ben beindult légpuskagyártással kapcsolatos tevékenységben is. Ő tervezte az LP1 és LP2 típusú csőletöréses légpuskákat. 1961-ben még tervezett egy további modellt, az angol megrendelésre készült, merev csövű, felhúzókaros LP11-et, a későbbiekben azonban már nem foglalkozott légpuskákkal.

Közben, 1953-ban megkezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, gépgyártástechnológia szakon, ahol 1960-ban végzett és kapott gépészmérnöki oklevelet.

Tanulmányai mellett, 1957-ben kapta első önálló fegyverszerkesztési feladatát. Egyiptomi megrendelésre elkészítette a 7,65 mm-es 48.M pisztoly 9 mm-es Browning Short töltényre átalakított változatát. A Walam 48 (Walter–Lampart) jelzéssel gyártott pisztolynál alkalmazták először a Kameniczky által szerkesztett újfajta, törésbiztos ütőszeget és biztosítót, amit a FÉG-nél gyártott pisztolyoknál a PA–63-ig bezárólag megtartottak.

1957-től részt vett a 7,62 mm-es AK–47 gépkarabély szovjet tervdokumentáción alapuló gyártásának megszervezésében, majd 1961-ben a fegyver modernizált változata, a sajtolt lemezből készült tokkal gyártott AKM gyártáselőkészítésében. Ebben az időben – a Lampart gyártmányprofiljából adódóan – csillárokat és viharlámpákat is tervezett.

1958-ban Kameniczky vezetésével a BM igényeinek megfelelően a 48.M rendőrségi pisztolyt átalakították 9 mm-es Makarov-töltényt tüzelő fegyverré, egyúttal az acéltok helyett alumíniumtokot alkalmaztak. Az RK.59 jelet kapott fegyver azonban a tok gyakori törése miatt nem vált be, ezért e fegyverből csak kis sorozat készült. A Fémipari Kutató Intézettel együttműködve azonban tökéletesítették a fegyvertokhoz használt alumíniumötvözet összetételét, továbbá kisebb konstrukciós módosításokkal sikerült megakadályozni a tok törését. Ezekkel a változtatásokkal Kameniczky vezetésével megtervezték az R61 jelű rendőrségi pisztolyt. Az R61 sikerét látva a Magyar Néphadsereg is egy modernebb, alumíniumtokos, Makarov-töltényre szerkesztett pisztoly rendszeresítését határozta el az addig alkalmazott TT–33 helyett. A Kameniczky vezette tervező csoport munkájának az eredménye a PA–63 jelzésű pisztoly lett, mely az 1960-as évek közepétől több évtizeden keresztül meghatározó maroklőfegyvere volt a magyar rendvédelmi és katonai szervezeteknek. 1967-től elkészítette a PA–63 exportra szánt, 7,65 mm-es Browning töltényt tüzelő változatát, az AP 7,65-ös pisztoly, valamint a 9 mm-es Browning Short töltényes változatát, az AP 9 jelű pisztolyt. Később megtervezte ezek acéltokos változatait is, AP 7,65S, illetve AP 9S jelzéssel.

Vadászpuskákkal a FÉG 1955-ös, profilbővítésre vonatkozó döntését követően kezdett el foglalkozni. E téren végzett első munkája a Frommer-féle felsőkulcsos vadászpuskán alapuló 16-os kaliberű Monte Carlo sörétes vadászpuska modernizálása, konstrukciós módosítása, valamint a fegyver gyártástechnológiájának javítása volt. Később, 1966-ban áttervezte a fegyvert és elkészítette a 12-es és 20-as kaliberű változatát is. Nevéhez fűződnek az akkor már Fegyver- és Gázkészülékgyár nevet felvett vállalat Continental, Continental Extra és a Viktoria típusú vadászpuskái is, melyek szerkezetileg megegyeztek a Monte Carlo puskával. A népszerű Monte Carlo típusból 1971-ben készült el a százezredik darab.

1966-ban kezdte el az első magyarországi Bock-rendszerű (egymás alatti csőelrendezésű) vadászpuska tervezését. A 12-es kaliberű fegyver gyári jelzése kezdetben B12, majd továbbfejlesztett változata, az oldalsínnel lezárt csövekkel készült BZ12 volt. Ennek elsütőszerkezetéhez kapcsolódik első szabadalma.^[3] A puska 1967-ben BNV-díjat kapott.

A BZ12 alapján további fegyvereket tervezett. 1968-ban elkészítette a vegyes csövű (golyós–sörétes) és dupla golyós változatokat. A golyós–sörétes változatot GSB néven gyártották, és külföldön az osztrák Kettner cég Puszta néven forgalmazta. Kezdetben 12-es kaliberű sörétes és 7 × 65 mm R töltényhez szerkesztett csövekkel, majd később 12-es sörétes kaliberrel és 7 × 57 mm R golyós csővel is gyártották. A vegyes csövű vadászpuskához tervezett ventilációs csősínre szabadalmi oltalmat kapott.^[4]

1973-ban és 1975-ben Bock-rendszerű korong- és skeet-lövő puskákhoz tervezett új, szelektív, egybillentyűs elsütőszerkezetet. Erre 1976-ban szintén szabadalmi oltalmat kapott.^[5]

A vadászpuskák terén végzett munka az 1970-es évek végétől megszakadt, a FÉG ugyanis 1978-ban beszüntette a vadászfegyverek gyártását. 1982-ben ugyan megtervezett még egy alumínium zártesttel készített Bock-rendszerű puskacsaládot, de sorozatgyártásra nem került sor, csak prototípusok készültek.

Az 1970-es évek elején ismét pisztolyokkal kezdett el foglalkozni. 1971-ben elkészítette a P9M típusjelű, 9 mm-es Parabellum lőszert használó nagy teljesítményű önműködő pisztolyt, amely lényegében az amerikai–belga Browning Hi-Power modellen alapul. Később ennek többféle változatát alakította ki. A P9C állítható irányzékú pisztoly volt. Az 1975-ben elkészült FP9 pedig ventilált felső célzósínt kapott. A célzósínre később, 1981-ben szabadalmi oltalmat kapott.^[6]

1978-ban a BM felkérésére megtervezte a 7,65 mm-es R78 jelű kisméretű rendőrségi pisztolyt. A pisztolynál alkalmazott biztosítási megoldásra szintén szabadalmi oltalmat kapott.^[7] Ezzel egyidőben tovább bővítette a P9 fegyvercsaládot. Elkészítette a Smith & Wesson Smith & Wesson M59 modelljén alapuló, revolverező, szánbiztosítós pisztolyt, a P9R-t. Ennek további változatai a kompakt kivitelű P9RK, valamint az alumíniumtokos P9RA és P9RAK^[8] reteszelt, rövid csőhátrasiklásos pisztolyok. A P9R tervezésénél fő célja az volt, hogy egy olyan alapmodellt készítsenek, amely alkalmas lesz az akkorra már elavult PA–63 leváltására. (A Magyar Honvédség a P9RC változatot 96M jelzéssel rendszeresítette.)

A P9 konstrukciós megoldásait alapul véve megtervezte az alumínium tokkal készített a 9 mm-es Browning Short lőszert tüzelő B9R pisztolyt, annak rövid változatát, a B9RK-t, valamint a Makarov-lőszert használó M9R-t, melyek kialakításuk szerint a P9 fegyvercsaládhoz tartoznak. 1982-ben elkészítette a P9-es fegyvercsalád lemeztokos változatát, ezek gyártására azonban már nem került sor.

Utolsó munkája az NP jelzésű, 5,6 mm-es Magnum-töltényt tüzelő pisztoly volt. 1983. április 1-jén vonult nyugdíjba. Az NP pisztoly prototípusai már nyugdíjba vonulása után készültek el, sorozatgyártásukra azonban nem került sor.

A tehetséges puskaműves szakmunkástanulók támogatására 1983-ban az FP9 pisztoly szabadalmi díjaként kapott összeg feléből létrehozta a Kemeniczky-alapítványt. A FÉG-nél az 1990-es évek elején megszűnt a szakmunkás-képzés, az így célját vesztett alapítványt 1996-ban megszüntették.

• Kovács Dénes: Emlékezés Kameniczky József konstruktőrre, in: Kaliber, 1999. december
• Bartha Tibor: Magyar fegyverkonstruktőrök, in: Haditechnika, 1998/1, pp. 14–19.