A közkapcsolat[1] vagy közönségkapcsolat[2][3] (angol kifejezéssel public relations, ejtsd: [ˌpʌblɪk rɪˈleɪʃənz]; rövidítve PR, píár[4]) tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával hosszútávon kölcsönös megértést, jóakaratot és támogatást építsen és tartson fenn.[5]
A sajtótájékoztató a közkapcsolat egyik gyakori módja a nyilvánosság tájékoztatásához.
Fogalma
A közkapcsolatok, vagy angol kifejezéssel public relations (ejtsd: [ˌpʌblɪk rɪˈleɪʃənz]; rövidítve pr,píár, péer) tevékenység az a menedzsment gyakorlat, amely egy egyén vagy szervezet és környezete között tervezett és szervezett információcserével (esetleg „információs munkával”) hosszútávon kölcsönös megértést, bizalmat és támogatást épít és tart fenn. A public relations mindig információra épít, és etikus kommunikációs eszközöket használ. Menedzsment funkció révén segíti a kölcsönös bizalomépítést a megértésen keresztül és szolgálja az (vállalati) üzleti célok teljesülését is.
Alternatív meghatározások
Kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és kapcsolatok tudatos szervezése, melynek célja az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése, fenntartása. (A Magyar Public Relations Szövetség definíciója szerint)
A CERP, az Európai Public Relations Konföderáció által ajánlott meghatározás: A public relations a kommunikáció tudatos szervezése. A public relations menedzsmenti, irányítási tevékenység. A közönségkapcsolatok célja elérni az egyének, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös megértést és létrehozni a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat, a kétirányú kommunikáció útján. (A meghatározás szerzője: Barát Tamás, a CERP Alelnöke)
A közönségkapcsolatok az a tudományterület, amely a hírnevet gondozza.
A közönségkapcsolatok mindig a hosszú távú stratégia alapja, így egyedi vállalati, vagy ismert személyiség történetének az építése is egyben. Ezek a történetek biztosítják, ugyanis elsősorban a megértést és segítik a média megjelenést.
A Public Relations (ejtsd: [ˌpʌblɪk rɪˈleɪʃənz]; rövidítve pr, píár, péer, megfelelő magyar fordítása nincsen) az integrált kommunikáció önállóan is releváns része. A PR feladata az integrált kommunikációban a jó hírnév megteremtése és ápolása (reputation management), ezáltal a kölcsönös megértés elősegítése és a bizalom megteremtése, fenntartása. Mivel a PR alapvetően olyan hosszú távú, stratégiai szemléletű gyakorlat, ami menedzsment-eszközöket is felhasznál, alkalmas integrált kommunikációs kampányok vezetésére is. A Public Relations a szervezetek belső és külső kommunikációjában egyaránt releváns. Főbb területei: * Integrált kommunikációs kampányok vezetése, stratégia-meghatározás; * marketing PR, amely a termékek és márkák iránti bizalom menedzselésére fókuszál; * corporate PR, amely a szervezetek, intézmények, for-profit és nonprofit cégek jóhírének menedzselésére fókuszál; * social PR, amely fontos társadalmi ügyek megértetésére és a társadalmi egyetértés kialakítására fókuszál, * politikai PR, amely politikai megoldások, stratégiák, pártok és politikusok népszerűségének növelésére és a szavazatmaximálásra fókuszál; * válságkommunikáció, amely a megsérült bizalmi tőke visszaállítására és stabilizálására fókuszál; * Public Affairs és lobbi. A PR minden esetben kétirányú folyamat. A Public Relations mindig megbízható, kutatásokon alapuló információkra épít, és etikus kommunikációs eszközöket használ. A PR évszázadokon átnyúló történelme során jelentős tudományos hátteret épített ki, amit társtudományok is használnak. (A meghatározás szerzője: Sós Péter János, az MPRSz Örökös Tagja)
Social PR: társadalmi ügyek iránti érzékenyítés, ezekkel kapcsolatos közgondolkodás változtatása
Válságkommunikáció: a sérült hírnév és bizalmi tőke helyreállítása
Politikai PR: politikai szereplők (pártok, személyek, mozgalmak) iránti bizalom növelése
A „PR” – mint rövidítés – kiejtése
„A public relations” angol kifejezés a többi idegen eredetű köznyelvi szóhoz hasonlóan kis kezdőbetűvel írandó. Hasonlóképpen a rövidítése is kisbetűs: pr. Ejtésmódja a magyar fonetika szerint péer.” (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása, amely hivatalos nyilatkozatra a Magyar PR Szövetség kérte fel a szakmai testületet.)[7]
Jegyzetek
↑MPRSZ Szakmafejlesztési Bizottsága, 1. sz. útmutató
