A Köppen-féle klímaosztályozás az egyik legszélesebb körben használt klímaosztályozási rendszer. Wladimir Köppen (1846–1940) német-orosz klimatológus először 1884-ben publikálta,[1][2] majd több módosítást végzett rajta, 1918-ban és 1936-ban is.[3][4] Később, 1954-ben és 1961-ben Rudolf Geiger(wd) német klimatológus (1894–1981) újabb változtatásokat végzett az osztályozási rendszeren, így ezt a változatot Köppen–Geiger klímaosztályozásnak is nevezik.[5][6]
Besorolási rendszere
Köppen éghajlati osztályozásának kódjai
Első kód
Második kód
Harmadik kód
A (trópusi)
f (nedves)
m (monszun)
s, w (szavanna)
B (száraz)
W (sivatag)
S (sztyepp)
h (forró)
k (hideg)
C (meleg mérsékelt)
w (száraz téllel)
s (száraz nyárral)
f (nincs száraz évszak)
a (forró nyár)
b (meleg nyár)
c (hideg nyár)
D (kontinentális-boreális)
w (száraz téllel)
s (száraz nyárral)
f (nincs száraz évszak)
a (forró nyár)
b (meleg nyár)
c (hideg nyár)
d (nagyon hideg tél)
E (poláris)
T (tundra)
F (örök fagy)
A felosztás alapelemei kizárólag statisztikai módszerekkel feldolgozott meteorológia adatok:
a hőmérséklet és
a csapadék
értékei voltak.
Az éghajlat legfőbb kifejezőjének az őshonos növényzetet tekintette. Az első változatban öt övet különböztetett meg, és ezeket sorban az ábécé betűivel jelölte:
A: trópusi öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18 °C-ot [7]
B: száraz öv, amelynek határát nem a hőmérséklet, hanem az elegendő csapadék hiánya jelöli ki [7]
C: meleg mérsékelt öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18 °C és -3 °C között van, rendszeres hótakaró nem keletkezik [7]
D: kontinentális-boreális, a szélsőségesen nagy évközi hőingadozással jellemzett öv [7]
E: sarkvidéki, a fatenyészet határán túli hideg, poláris terület [7]
Később ezeket a csapadék eloszlásának típusa szerint három altípusra bontotta:
száraz időszak nélkül (f), → például Cf: meleg-mérsékelt éghajlat az éven belüli egyenletes csapadékeloszlással
száraz nyári időszakkal (s),
száraz téli időszakkal (w).
Bevezetett négy újabb földrajzi zónát is:
sztyepp (S), → pl. BS: száraz éghajlatú sztyepp klíma, rövid csapadékos időszakkal
sivatag (W)
tundra (T), → pl. ET: poláris vagy magashegységi tundra éghajlat, rövid nyári vegetációs időszakkal
örök fagy (F).
Természetesen nem minden alaptípusban fordult elő mindhárom, elméletileg lehetséges alcsoport, így a gyakorlatban 11 éghajlati osztályt jelölt ki, és ezt a rendszert később 6 hőmérsékleti kategória bevezetésével finomította.
Továbbfejlesztése
Rudolf Geiger (1894−1981) az 1930-as évektől együtt dolgozott Köppennel, majd Köppen halála után is változtatásokat eszközölt, ezt nevezik ma Köppen–Geiger klímaosztályozásnak. Geiger társszerkesztője volt az ambiciózus, sokkötetes Handbuch der Klimatologie (Kézikönyv a Klimatológiáról) műnek is, amely viszont soha nem fejeződött be.[8]
A klímaosztályozási rendszerüket kicsit később Glenn Thomas Trewartha (1896 – 1984) amerikai földrajztudós módosította (Köppen-Trewartha éghajlati osztályozás). Ez a Köppen-Geiger rendszer módosított változata, és annak néhány hiányosságára készült.
Köppen nyomán MagyarországonZólyomi Bálint dolgozott ki módszert a magyar csapadékjárási típusok statisztikai elemzésére.
Térképek
Térképek a Köppen-osztályozás alapján
Az „A” (trópusi) csoportba tartozó területek
„B” (száraz) csoportba tartozó területek
„Csa” és „Csb” csoportba tartozó területek
„Cfb”, „Cfc”, „Cwb”, „Cwc” csoportba tartozó területek
Köppen-Geiger-féle éghajlati osztályozás. Az első betűkód az éghajlati főöv, a 2. kód a csapadéké, a 3. kód a hőmérsékleté. Lásd a lejjebb levő táblázatban.
Af - állandóan csapadékos trópusi esőerdő éghajlat
↑ (2011. december 3.) „Comments on: 'The thermal zones of the Earth' by Wladimir Köppen (1884)”. Meteorologische Zeitschrift20 (3), 361–365. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/0258.
↑Köppen, Wladimir. Klassification der Klimate nach Temperatur, Niederschlag and Jahreslauf, Petermanns Geographische Mitteilungen 64, 193–203, 243–248. o. (1918)
.svg)