Az újságíró-iskolát végzett politikus egy ősi vallásos család sarja, kinek felmenői közt többen politizáltak, és ő maga is több kormányban viselt különböző posztokat. 1993 októbere és 1997 februárja között parlamenti elnök volt.[1] Négy esztendőt töltött el börtönbe koholt vádakkal – Benazír Bhutto második megbízatása idején, a kilencvenes években –, mondván visszaélt házelnöki jogkörével.[2]
A kormány élén
A 2008. február 18-i parlamenti és tartományi választásokon a PPP és a Pakisztáni Muzulmán Liga–Naváz (PML-N) nagyarányú győzelmet aratott a kormányzó Pakisztáni Muzulmán Liga–Káide-Azam (PML-Q) felett.[3] A két párt elnöke – március 22-én, egy közös sajtótájékoztatón – bejelenti, hogy Gílánit szánják a kormányfői posztra, majd a képviselők – több mint kétharmados többséggel – meg is szavazták.[4]Március 25-én letette az esküt és az új – pakisztáni – kormány miniszterelnökeként hivatalába lépett.[5] Első intézkedéseként elrendelte a 2007 novemberi rendkívüli állapot alatt őrizetbe vett bírák szabadon engedését,[6] majd ENSZ–vizsgálatot kezdeményezett Benazír Bhutto halálának ügyében.[7]
A pakisztáni legfelsőbb bíróság 2012 júniusában menesztette hivatalából, amiért nem kezdte újra Aszif Ali Zardari elnök korrupciós ügyeinek vizsgálatát.[8]
