József Vencel aranyhintója a bécsi Palais Liechtensteinben
József Vencel 1696. augusztus 9-én született Prágában Philipp Erasmus von Liechtenstein (1664-1704) marsall és felesége, Christine Theresia von Loewenstein-Wertheim (1665-1730) gyermekeként. Dédunokája volt a Liechtenstein hercegi dinasztiát megalapító I. Károly öccsének, Gundakar von Liechtensteinnek. Tanárai között volt a bécsi császári udvari tanító, Johann Balthasar Antesperg nyelvész is.
1712-ben a család feje, I. János Ádám fiúutód hátrahagyása nélkül halt meg és a dinasztia élére a mindössze 16 éves József Vencelt állították. 1718-ban átadta posztját nagybátyjának, Antal Flóriánnak, aki számára a család schellenbergi és vaduzi birtokaiból VI. Károly császár létrehozta a Liechtensteini hercegséget, így a dinasztia képviselője helyet foglalhatott a Német-római Birodalom hercegi tanácsában.
József Vencel apja példáját követve katonai pályát választott. 1716-1718-ban alezredesi rangban harcolt Savoyai Jenő seregében a törökök ellen. A lengyel örökösödési háborúban nyújtott teljesítményéért 1734-ben kinevezték altábornaggyá (Feldmarschall-Leutnant). 1735 és 1740 között VI. Károly nagykövete volt a berlini, majd a párizsi udvaroknál. 1739-ben felvették az Aranygyapjas rendbe és lovassági tábornoki kinevezést kapott. 1744-ben a tüzérség parancsnokává, egy évvel később pedig tábornagyi rangban valamennyi itáliai osztrák erő főparancsnokává nevezték ki. Előbbi minőségében (részben saját zsebéből) átszervezte az osztrák tüzérséget és a hadsereg legütőképesebb ágává tette. 1753-ban I. Ferenc császár rábízta Magyarország katonai parancsnokságát. 1760-ban Mária Terézia megbízásából hazájából Bécsbe kísérte József főherceg menyasszonyát, Pármai Izabellát. Utolsó nagyobb politikai feladata az volt, amikor II. József német-római császári választásán az uralkodó követeként (Prinzipalkommissar) vett részt a birodalmi gyűlésen. Ugyanekkor kitüntették a Szent István-rend nagykeresztjével.
József Vencel szobra a bécsi Mária Terézia-emlékművön
1732-ben József János Ádám herceg halálával nyolcéves fia, János Nepomuk Károly lett a Liechtenstein-ház feje. 1745-ben bekövetkező nagykorúvá válásáig József Vencel vezette a dinasztiát; majd miután a fiatal herceg 1748-ban mindössze 24 évesen meghalt ténylegesen is ő lett Liechtenstein hercege, egészen haláláig.
József Vencel 1772. február 10-én halt meg Bécsben, 75 évesen. Sírja a családi temetkezőhelyen, a morvaországi Vranov u Brna községben található. Mivel fiúutódot nem hagyott maga után, unokaöccse, I. Ferenc József örökölte címeit és birtokait.
Családja
József Vencel 1718-ban feleségül vette unokatestvérét (Antal Flórián lányát), Anna Maria Antonie von Liechtensteint (1699–1753). Öt gyermekük született, de mindegyik csecsemőkorban halt meg.
Philipp Anton (1719)
Philipp Anton (1720)
Philipp Ernst (1722–1723)
Maria Elisabeth (1724)
Maria Alexandra (1727)
Emlékezete
Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
József Vencel liechtensteini herceg ősei
16. II. Hartmann von Liechtenstein
8. Gundakar von Liechtenstein
17. Anna Maria von Ortenburg
4. III. Hartmann von Liechtenstein
18. III. Enno von Ostfriesland
9. Agnes von Ostfriesland
19. Walburga von Rietberg
2. Philipp Erasmus von Liechtenstein
20. Werner von Salm-Reifferscheidt-Dyck
10. Ernst Friedrich von Salm-Reifferscheidt
21. Maria von Limburg-Stirum
5. Sidonie Elisabeth von Salm-Reifferscheidt
22. IX. Emich von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg
11. Maria Ursula von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg
23. Ursula von Fleckenstein
1. József Vencel liechtensteini herceg
24. III. Ludwig von Löwenstein
12. Johann Theodor von Löwenstein-Wertheim-Rochefort
25. Anna von Stolberg-Königstein
6. Ferdinand Karl von Löwenstein-Wertheim-Rochefort
26. Philipp von der Marck
13. Josephine von der Marck
27. Katharine von Manderscheid-Virneburg
3. Christina Theresa von Löwenstein-Wertheim-Rochefort
Constantin von Wurzbach: Liechtenstein, Joseph Wenzel Laurenz Fürst. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 15. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1866, S. 156–163
Adolf Schinzl: Liechtenstein, Joseph Wenzel Fürst von und zu. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 18, Duncker & Humblot, Leipzig 1883, S. 623–625.
Johannes Kunisch: Liechtenstein, Joseph Wenzel. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 14, Duncker & Humblot, Berlin 1985, ISBN 3-428-00195-8, S. 518 f.
Evelin Oberhammer (Hrsg.): Der ganzen Welt ein Lob und Spiegel, Das Fürstenhaus Liechtenstein in der frühen Neuzeit. Verlag für Geschichte und Politik / R. Oldenbourg Verlag, Wien / München 1990, ISBN 3-7028-0300-9.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Josef Wenzel (Liechtenstein) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
