A szegedi egyetemen görög-latin filológiát tanult; 1929-ben diplomázott. Tanársegéd, majd előadó tanár volt a tanárképző intézetben. 1930-ban magánemberként indította el a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum című sorozatot (1945-ig). 1940-től óraadó tanár volt a szegedi polgári iskola tanárképző főiskolán, illetve tanár volt a Horthy-kollégiumban. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia szótárszerkesztőségétől kapott munkát.
Munkássága
A sorozatban a magyarországi és magyar vonatkozású 12–17. századi latinul írt művek kritikai kiadásai jelentek meg (1946-ig 39 kötet). Visszavonulva folytatta Janus Pannonius műveinek vizsgálatát és közreműködött a középkori latin szerzők újabb kiadásainak előkészítésében; így Szerémi György: Epistola de perditione regni Hungarorum (megjelent: Budapest, 1979).
Magánélete
1955-ben feleségül vette Hajdú Helga (1907–1970) irodalomtörténész, könyvtárost és Budapestre költözött. Felesége halála után öngyilkos lett.
Művei
Jókai Mór: De duabus salicibus Enyediensibus (‚A nagyenyedi két fűzfa’ latin fordítása, Buday György metszeteivel, Szeged, 1927)
De Iano Pannonio interprete Graecorum (Szeged, 1928)
Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerkesztette: Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998.