Krakkóban született, és ritka okossága kitűnő memóriájával kiemelkedő helyet biztosított neki a korabeli talmudtudósok között. Eibeschütz többre becsülte a Talmud elméleti részét a gyakorlati tanításainál. Átok alá helyezte a sabbatiánus mozgalmat, holott titokban maga is egyetértett Sabbatáj Cévi egyes gondolataival.[8]
Prágai rabbisága alatt, 1728 és 1739 között kiadta a Talmudot. Később Metzbe került, majd 1750-ben Hamburg–Altona–Wandsbeck rabbijává választották meg.[8] Emellett vitát folytatott Jacob Emdennel éppen a sabbatianizmus vádja miatt. Eibeschütz saját védelmére iratainak gyűjteményét Luchót ha-édút ('A bizonyság táblái') címmel hagyta hátra. Más művei is fennmaradtak, így az Urim vetummima, és a Keréthi u-Peléti, amelyek a rituális kódexek kommentárjai; illetve a Jáárot-debása ('Mézsejtek') című – élces, ötletes, vers- és aggada-magyarázatokkal teljes – homiliagyűjtemény.[8][9]
Jegyzetek
↑BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5, II. köt., 171–172. o.