Sousa hegedűn kezdte pályafutását, és zeneelméletet és zeneszerzést tanult John Esputa és George Felix Benkert mellett. Apja 1868-ban tanoncként besorozta őt az Egyesült Államok Tengerészgyalogság zenekarába. A zenekart 1875-ben hagyta ott, és a következő öt évben hegedűsként lépett fel, és megtanult vezényelni. 1880-ban újra csatlakozott a tengerészgyalogos zenekarhoz, ahol 12 évig igazgató volt, majd felfogadták egy David Blakely, P.S. Gilmore korábbi ügynöke által szervezett zenekar vezénylésére. Blakely versenyezni akart Gilmore-ral, de Sousának soha nem volt saját zenekara. 1880-tól haláláig kizárólag a karmesterségre és a zeneírásra koncentrált. Sousa segített a szuszafon, a helikonhoz és a tubához hasonló nagyméretű rézfúvós hangszer kifejlesztésében.
Az első világháború kitörésekor Sousa háborús parancsnokhelyettesi megbízatást kapott, hogy vezesse a haditengerészeti tartalékos zenekart Illinois-ban. Ezután visszatért, hogy 1932-ben bekövetkezett haláláig vezesse a Sousa zenekart. Az 1920-as években előléptették a haditengerészeti tartalékosok állandó parancsnoki rangjára, de aktív szolgálatot soha többé nem teljesített.
Családja és tanulmányai
John Philip Sousa Washingtonban született, a spanyolországi portugál szülők, João António de Sousa (John Anthony Sousa) (1824. szeptember 22. – 1892. április 27.) és felesége, a bajor származású német Maria Elisabeth Trinkhaus (1826. május 20. – 1908. augusztus 25.) tíz gyermeke közül a harmadikként.[16][17][18] Zenei tanulmányait idősebb John Esputa tanítványaként kezdte, aki szolfézst tanított neki. Ez azonban rövid ideig tartott, mert a tanár gyakran rosszkedvű volt.
1861-ben vagy 1862-ben kezdte meg igazi zenei tanulmányait ifjabb John Esputa, előző tanárának fia tanítványaként, akitől Sousa hegedűt, zongorát, fuvolát, több rézfúvós hangszert és éneket tanult. Esputa osztozott apja rosszindulatúságában, és a tanár és tanítványa közötti kapcsolat gyakran feszült volt, de Sousa nagyon gyorsan fejlődött, és kiderült, hogy tökéletes hangmagassággal rendelkezik. Ebben az időszakban írta első kompozícióját, az "Egy album level-et", de Esputa "kenyér és sajt" gyanánt visszautasította, és a kompozíció később elveszett.
Édesapja harsonás volt a tengerészgyalogos zenekarban, és 13 éves korában Sousa tanoncként jelentkezett az Egyesült Államok tengerészgyalogságához, hogy megakadályozza, hogy egy cirkuszi zenekarhoz csatlakozzon.[19] Ugyanebben az évben kezdett zenét tanulni George Felix Benkertnél. Sousát kiskorúként sorozták be, ami azt jelentette, hogy csak 21. születésnapja után szerelhetett le.
Magánélete és halála
John Philip Sousa sírja a Kongresszusi temetőben
1879. december 30-án Sousa feleségül vette Jane van Middlesworth Bellis-t (1862-1944),[3] gyermekeik: John Philip, Jr. (1881. április 1. – 1937. május 18.), Jane Priscilla (1882. augusztus 7. – 1958. október 28.) és Helen (1887. január 21. – 1975. október 14.).[20] Mindannyiukat a Kongresszusi Temető John Philip Sousa parcellájában temették el. Jane Adam Bellis leszármazottja volt, aki a New Jersey-i csapatokban szolgált az amerikai függetlenségi háború alatt.[21]
Élete végén Sousa a New York állambeli Sands Pointban élt. 1932. március 6-án szívelégtelenségben halt meg 77 éves korában a pennsylvaniai Readingben lévő Abraham Lincoln Hotel szobájában. Előző nap a Ringgold zenekarral vendégkarmesterként a "The Stars and Stripes Forever" próbáját vezényelte. A washingtoni Kongresszusi temetőben van eltemetve.[22]Wild Bank nevű házát nemzeti történelmi műemlékké nyilvánították, bár továbbra is magánház marad, és nem látogatható.[23]
Sousának ma is vannak túlélő leszármazottai; egyik dédunokája, John Philip Sousa IV, aki a Republikánus Párt politikai aktivistájaként dolgozik.[24]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Philip Sousa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Warfield, Patrick. "John Philip Sousa." In Immigrant Entrepreneurship: German-American Business Biographies, 1720 to the Present, vol. 4, edited by Jeffrey Fear. German Historical Institute. Last modified May 27, 2014.
