Johann Strauss Franz Borgias Strauss földesúr (1764. október 10. – 1816. április 5.)[1] fia volt, és meglehetősen korán megjelent a Schankterzett (Tercett mulató) színpadán. 1817-ben könyvkötőként kezdte meg gyakornoki éveit, és letette a kereskedővizsgát is. 1824-ben besorozták a bécsi k. u. k. gyalogos háziezredbe, ahol zenészként is tevékenykedett.
Michael Pamertől és Johann Pollischanzkitól hegedűleckéket vett, és 1830-tól zeneelméletet Ignaz von Seyfriedtől tanult. 1823-tól Josef Lannerrel és a Drahanek testvérekkel játszott, de más zenekarokban is helyettesített.
Zeneszerzőként 1824. április 4-én mutatkozott be. 1827-ben saját céget alapíthatott. Különböző mulatókban – köztük a „Zum Sperl”-ben – lépett fel a bécsi Leopoldstadtban, 1832-ben az 1. polgári ezred zenekarának vezetője, 1835-ben pedig a császári udvar bálzene-igazgatója lett. Megalapította a világ első utazózenekarát: több hónapos koncertkörutat tett immár nagyobb zenekarával az összes német nagyvárosba, valamint Franciaországba és Nagy-Britanniába vezetett.
1834-ben az egykori Aranyszarvas-házba (Zum golden Hirschen) költözött, a „Sperl” szomszédságában. Leopoldstadtban, a Taborstrasse 17.-ben négy lakást bérelt családjának, az egyiket csak ő használta a munkájához.
Feleségül vette (Mária) Anna Streimet (1801–1870) egy földesúr leányát, de elhagyta a családját, majd élettársi kapcsolatot létesített Emilie Trampusch női kalap- és kiegészítő-készítővel (1814 után – 1865), akinek tőle nyolc gyermeke született.[2] Annától született három túlélő fia – Johann, Josef és Eduard – szintén zenészek és valcerszerzők lettek. Ifj. Johann Strauss – apja akarata ellenére, édesanyja támogatásával – 1844-től apja komoly vetélytársa lett (halála után pedig zenekarát is átvette, s egyesítette a sajátjával).
Joseph Lanner, Strauss kollégája és vetélytársa 1843-ban meghalt. 1849-ben Strauss skarlátban Emilie Trampusch lakásán, a Kumpfgassén (a mai 1. kerületben) hunyt el. A régi, később felhagyott döblingi temetőben temették el. 1904. június 11-én őt Lannert exhumálták,[3] és június 13-án egymás mellé temették őket, a Bécsi Központi Temető (Wiener Zentralfriedhof) díszsírjaiba (32. csoport A, No. 15, Lanneré: 16). Régi sírköveikből 1928-ban nyílt meg a Strauss-Lanner Park a régi temető helyén.
1905-ben a bécsi Rathausparkban felállították a Strauss-Lanner emlékművet, amelyen a két zeneszerző biedermeier frakkban áll egymás mellett. A létesítményt Robert Oerley építész, a fémfigurákat Franz Seifert szobrász tervezte. Az Anna-Strauss-Platz nevét Strauss elhagyott feleségéről, a „Valcerkirály” anyjáról kapta 2006-ban, a Hietzingben, Bécs 13. kerületében 1892 óta, nem messze a Dommayers Kaszinótól, ahol az idősebb Strauss, Josef Lanner és ifjabb Strauss gyakran játszottak. 1961 óta őróla és Richard Strauss (1864–1949) német zeneszerzőről kapta nevét a Strauss-hegy az AntarktiszI. Sándor-szigetén.
1951-ben megjelent a Wien tanzt (Bécs táncol) szabadúszó filméletrajz, amelyben Strausst Adolf Wohlbrück alakítja. Ennek azonban még alig van köze a Stauss család akkor már ismert tényleges kutatási állapotához.
A bécsi városháza könyvtára 86 művének digitális másolatát kínálja. A Johann Strauss Dynastie Wien eredeti dokumentumokat őriz, úgymint kéziratokat, fotográfiákat a Strauss családtól.[4]
Művei
152 keringőt, 32 négyestáncot, 13 polkát és 18 indulót komponált. Legismertebb műve a Radetzky-induló, legsikeresebb bécsi keringője pedig a Loreley-Rheinklänge.
Keringők
Täuberln-Walzer op. 1 (1827)
Wiener Carneval op. 3 (1828)
Kettenbrücke-Walzer op. 4 (1828)
Tivoli-Rutsch Walzer op. 39 (1830)
Das Leben ein Tanz oder Der Tanz ein Leben! Walzer op. 49
Philomelen-Walzer op. 82
Paris-Walzer op. 101 (1838)
Huldigung der Königin Victoria von Grossbritannien op. 103
Constantin von Wurzbach: Strauß, Johann I. Vater. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 39. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1879, 327–344. o.(digitalizált)
Eusebius Mandyczewski: Johann Strauß (Vater). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). Band 36, Duncker & Humblot, Lipcse, 1893, 548–550. o.
Hans Werner Bousska: Führn’s mi hinaus. hinaus aufs Tivoli zum Strauß … Johann Strauß (Vater) und das Tivoli in Meidling (= Blätter des Meidlinger Bezirksmuseums. Heft 48) Bécs, 1999
Frank Miller (d. i. Helmut Reichenauer): Johann Strauss Vater – Der musikalische Magier des Wiener Biedermeier. Dokumentarbiographie. Castell, Eisenburg (Vasvár) 1999, ISBN 3-9501095-0-1.
Strauß, Johann. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 13, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Bécs, 2010, ISBN 978-3-7001-6963-5, 377. o. (Direktlink 377–378. o.)
Strauß, Johann. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 25, Duncker & Humblot, Berlin, 2013, ISBN 978-3-428-11206-7, 497 o. (digitalizált)
További információk
Eduard Strauss: Strauss/Strauẞ. In: https://www.johann-strauss.at. Wiener Institut für Strauss-Forschung, hozzáférés: 2019. december 30.
Franz Borgias Strauss, Ahnenverzeichnis
Michael Lorenz: Familie Trampusch – geliebt und totgeschwiegen. In: Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien, Band 62/63 (2006/2007), Bécs, 2011, 135. o.
.jpg)
