Coronini-Cronberg 1813-ban kadétként csatlakozott az osztrák Pionier hadtesthez, 1814-ben az itáliai Freikorpsnál szolgált Schneider ezredes irányítása alatt, 1824-ben modenai szolgálatba lépett, majd visszatért Ausztriába. Több évig volt Itáliában, századosi rangban, mígnem 1836-ban Ferenc Károly főherceghez rendelték kamarásnak, és kinevezték nevelőnek legidősebb fia mellé, aki később I. Ferenc József néven császár lett. A másik fiát, Károly Lajos főherceget Karl von Morzin gróf tanította.[4] 1837-ben Coronini-Cronberget őrnaggyá, 1843-ban ezredessé léptették elő.[5]
1848. június 26-án vezérőrnaggyá és dandárparancsnokká nevezték ki Dél-Tirolba, ahol az Itáliába vezető hágókat kellett megvédenie, 1849. július 22-én pedig Szlavóniában, illetve Horvátországban szolgált, ahol altábornaggyá léptették elő.[6] Amikor a hadügyminiszter javaslatára a király 1849. december 31-én elrendelte, hogy Temesváron állítsák fel a bánáti-szerb szárazföldi-katonai közigazgatást, amely alá a Temesi Bánság és a Szerb Vajdaság kerül, 1850-ben Coronini-Cronberg altábornagyot nevezte ki első katonai kormányzójának. 1851. február 1-jén első tulajdonosa lett az újonnan alapított 6. számú gyalogezrednek, és ugyanebben az évben a Katonai Iskolák Reformbizottságának elnöke is lett. 1854-ben ő vezényelte azt a megfigyelőhadtestet, amelyet Ausztria a krími háború idején a török-orosz határon állított fel, és amely 1854-ben elfoglalta a dunai Havasalföld és Moldva fejedelemségeket. Az orosz erőket visszavonulásra kényszerítve, csak 1856-ban hagyta el ezt a területet.
Coronini-Cronberg csapatai Bukarestben a Meitani-ház előtt
Josip Jelačić halála után, 1860. július 19-én horvát bánná nevezték ki.[5] Külföldiként nem sokat törődött a horvátokkal, és gyűlölték. Zágrábba érkezése után kijelentette: „Túl öreg vagyok ahhoz, hogy megtanuljak horvátul, és még ha tudnám is, nem akarnám!”. Coronini erőskezű rezsimet vezetett be, és különösen a fiatalokat üldözte. A tisztviselőknek megtiltotta a népviselet viselését. 1860. április 27-én feloszlatta a Horvát Olvasókört. A király utasítására megerősítette az Államtanácsot, amelynek a Monarchia megszervezését kellett volna tárgyalnia (a munka 1860. május 31-én kezdődött és 1860. szeptember 28-án fejeződött be). Még tanácskozás közben a király rájött, hogy az elégedetlen horvátokat meg kell békítenie, ezért Strossmayer püspök javaslatára 1860. június 19-én báró Josip Šokčević altábornagyot nevezte ki bánná.
Miután 1860. június 19-én, báni tisztségéről való lemondásának napján megkapta a Feldzeugmeister ad honores (tiszteletbeli táborszernagy) címet, 1861. szeptember 1-jén táborszernaggyá léptették elő. Kérésére 1865. április 18-án nyugdíjazták.[6] 15 évvel később a Gorizia melletti Szent Péter kastélyban halt meg. A romániai Coronini község az ő nevét viseli.
↑Anton Bettelheim: Biographisches Jahrbuch und Deutscher Nekrolog. Band 2, Verlag Georg Reimer, Berlin 1898, S. 445.
↑ abÖsterreichisches Biographisches Lexikon Coronini-Cronberg, Johann Baptist Gf. (1794–1880), Feldmarschalleutnant
↑ abAntonio Schmidt-Brentano: Die k. k. bzw. k. u. k. Generalität 1816–1918. Österreichisches Staatsarchiv, 1907, S. 29.
Irodalom
Constantin von Wurzbach: Coronini-Cronberg, Johann Baptist Alexander Graf. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 3. Theil. Verlag der typogr.-literar.-artist. Anstalt (L. C. Zamarski, C. Dittmarsch & Comp.), Wien 1858, S. 10 f. (Digitalisat) (németül)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Baptist Coronini-Cronberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
