Johan Baptista van Helmont (Brüsszel, 1579. január 12. – Vilvoorde, 1644. december 30.) flamand orvos, alkimista, kémikus. (Jan Baptist van Helmont, Jan-Baptiste van Helmont, Johannes Baptista van Helmont, Johann Baptista von Helmont, Joan Baptista van Helmont néven is ismert).
Élete, munkássága
Kezdetben Leuvenben bölcseletet tanult, de nem végzett, hanem a jezsuitáknál folytatott filozófiai tanulmányokat, majd végül orvosként végzett 1609-ben. Közben hosszabb utazást tett Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában. Hazatérése után elsősorban kémiával foglalkozott.
A kémiában elsőként végzett valóban tudományos kísérleteket, ezért tőle számítják az alkímia és a modern kémia közötti átmenet kezdetét. Vizsgálati eredményeit gondosan rögzítette, ügyelt kísérletei pontosságára és ismételhetőségére. A kémia története a gázok felfedezőjeként tartja számon. „Van Helmont felfedezte, hogy nem minden levegő, ami légnemű, [hanem] vannak más légszerű anyagok is.”[13] Ő vezette be a gáz(gas) szót a vegyi terminológiába.
Ő jött rá arra, hogy minden anyagnak különböző halmazállapotai vannak, és az ezek átmenetei nem változtatják meg az anyag kémiai minőségét. Vizsgálta az oldódás folyamatát is.[14]
Arisztotelész, Galénosz tanaival és kora orvosi nézeteivel szemben saját teóriát alakított ki, mely szerint az élő szervezetben végbemenő folyamatokat a testet átható nem-anyagi jellegű alaperő (archeus) és néhány más alárendeltebb erő irányítja. Rendszere Paracelsuséval rokonítható, de annál világosabb.
