A jogtudományban a jogi norma a jog elemi alapegysége,[1] jogi parancs,[2] amely modellszerűen, szerkezetileg három részből áll, a tényállásból, a diszpozícióból, illetve a jogkövetkezményből,[3][4] azonban a büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció általában egybeolvad, ezért ott a norma elemének csak a diszpozíciót és a jogkövetkezményt tekintjük.[2] A közigazgatási jogi normák általában nem önállóak abban az értelemben, hogy általában szerkezetileg nem tartalmazzák mindhárom fő elemet.[5]
A jogi normákat a jogszabályok tartalmazzák,[1] a jogszabályokból ismerhetők meg.[6]
Története
Részei
Tényállás
A tényállás vagy hipotézis[4] azon jelenségek, tények, körülmények összességét jelenti, amelyek beállása esetére a jogszabály meghatározott emberi magatartás tanúsítását írja elő.[3]
Diszpozíció
A diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell.[7]
Jogkövetkezmény
A jogkövetkezmény a diszpozícióban foglaltak teljesítése esetén joghatás, ellenkező esetben joghátrány.[8]
Hivatkozások
- Pokol Béla: Jogi alaptan, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000
- Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010
- Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, 2. kiadás, HVGOrac, Budapest, 2010
- Fazekas Marianna, Ficzere Lajos: Magyar közigazgatási jog Általános rész, 7. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2006
Jegyzetek
- ↑ a b Jogi alaptan, 60. o.
- ↑ a b A magyar büntetőjog általános része, 67. o.
- ↑ a b Általános tanok, 122. o.
- ↑ a b Jogi alaptan, 63. o.
- ↑ Magyar közigazgatási jog, 66-67. o.
- ↑ Általános tanok, 109. o.
- ↑ Általános tanok, 123. o.
- ↑ Általános tanok, 128-129. o.
