A kolozsvári egyetemen szerzett oklevelet (1914). Kezdetben a kolozsvári egyetem általános kór- és gyógytani intézetében dolgozott (1914–19), azután a járványkórházban orvos (1919–20) volt, majd önálló hadtest-higiénikus, a szegedi egyetem általános kór- és gyógytani intézet kutatója és oktatója (1921–34). Közben 1922-ben a berliniKoch Intézetben folytatott tanulmányokat. Két ízben Rockefeller-ösztöndíjat kapott: 1923-ban a Columbia Egyetemre (New York), a Harvard Egyetemre (Boston); majd Angliába, Németországba, Dániába (1928) és a párizsiPasteur Intézetbe nyert kutatási ösztöndíjat (1925). 1925-től Szegeden egyetemi tanárként oktatott. 1934-től nyugdíjba vonulásáig (1963) a debreceni tudományegyetem közegészségtani és gyógyszertani intézetének egyetemi tanára, dékán, egyúttal az Országos Közegészségügyi Intézet debreceni fiókállomásának igazgatója volt, valamint az 1945-ben szervezett Mikrobiológiai Intézet vezetője. 1963-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. A Magyar Higiénikusok Társaságának elnöki feladatait is hosszú időn át ellátta. Részt vett több folyóirat szerkesztésében. Főleg bakteriológiai, környezet-egészségügyi kérdésekkel, növényi festékek (flavonvegyületek) farmakológiai kutatásával foglalkozott. Kimutatta a májkivonat hatását a vörösvértest képződésére.
