Jani Vreto, görög nevén Joánisz Vretósz (Ιωάννης Βρετός;Postenan(wd), 1822. január 14. – ?, 1900. július) görög nemzetiségű albán publicista, könyvkiadó. Az 1870-es évektől a konstantinápolyi albán diaszpóra jeles alakja, az albán nemzet önrendelkezéséért síkra szálló, 1877-ben alakult Sztambuli Bizottság(wd) tagja volt, közreműködött az ún. sztambuli albán ábécé kidolgozásában. 1881-től Bukarestben élt, ahol 1886-ban megszervezte, majd irányította a külhoni albánság egyik legfontosabb nyomdáját.
1854-ben Konstantinápolyban telepedett le, ahol apja akkor már zöldségkertészetet vezetett, ő pedig egy dohánygyárnál helyezkedett el titkárként.[3] Az 1870-es évek elején kapcsolatba került a konstantinápolyi albán diaszpóra vezető alakjaival, Abdyl és Sami Frashërivel, Kostandin Kristoforidhival, Hasan Tahsinival, Pashko Vasával és másokkal. 1877-ben maga is tagja lett az albánok önrendelkezési jogaiért fellépő Sztambuli Bizottságnak(wd).[4] Vretóra osztották ki a társasági alapszabály megírásának és engedélyeztetésének kényes feladatát, melynek során szem előtt kellett tartania, hogy a céljaikat megfogalmazó dokumentum se az oszmán udvar rosszallását, se a görög egyházi vezetés tiltakozását ne váltsa ki.[5] A gjirokastrai ortodox metropolita azonban ezt követően kiátkozta Vretót az egyházból, arra való hivatkozásul, hogy tevőlegesen részt vett az „albánkérdés” alakításában.[6] 1879 elejétől Vreto társaival együtt az albán nyelv leírására alkalmas ábécé kidolgozásával foglalkozott. Bár a munka során eleinte a görög ábécéből indult volna ki, társai meggyőzték egy latin betűs ábécé szükségességéről, és Vreto ötleteivel jelentősen hozzájárult a sztambuli ábécé néven kidolgozott írásrendszerhez.[7] 1879. október 12-én a Sztambuli Bizottság művelődési tagozata, az Albán Irodalmat Kiadó Társaság (Shoqëria e të Shtypurit Shkronja Shqip) tagja lett.[8]
Az albánok önrendelkezési jogaiért küzdő Prizreni Liga leverését követően, 1881 nyarán Vreto Bukarestbe ment, hogy a helyi albán diaszpóra társadalmi életét szervezze, és elhintse körükben a nemzeti mozgalom magját. Közreműködött a Drita (’Fény’) társaság 1884. decemberi megalapításában, amelynek első titkára is lett.[9] Még 1884-ben megalakította az Albán Irodalmat Kiadó Társaság bukaresti fiókját. Szervezőmunkájának köszönhetően felállt a sztambuli ábécé betűivel dolgozó albán nyomda, amelyben 1886-ban megindult az albán nyelvű könyvek nyomtatása. A nyomdában folyó munkát Vreto irányította, az ő dolga volt a szöveg tördelésétől és lektorálásától kezdve a kötészeti munkák irányításán át a kinyomtatott könyvek kereskedelembe bocsátásáig csaknem minden.[10]
Munkássága
Alma matere, a Zoszimaia(wd) falai között Vreto a görög kultúra csodálója lett, Faik Konica később egyszerűen görögimádóként aposztrofálta. Első, 1866-ban megjelent könyvét az albániai görög nyelv leírásának szentelte Γραμματική της ομιλουμένησ ελληνικήσ γλώσσησ εις την αλβανικήν / Gramatikí tisz omiluménisz elinikísz glószisz isz tin Alvanikín (’Az Albániában beszélt görög nyelv nyelvtana’) címen.[11]
Az albán nemzeti mozgalomhoz való csatlakozása után, az 1870-es évektől publicisztikájában az albán nyelv, az albán ábécé kérdései kerültek előtérbe. Munkásságának legjelentősebb és legmaradandóbb eredménye a bukaresti albán nyomda megszervezése és irányítása volt. Csak működésének első évében tíz albán nyelvű könyv került ki a nyomdagépekből, közülük kettőt – egy erkölcstani és egy számtani tankönyvet – maga Vreto írt. A nyomdát a századfordulóig az albán nyelvű könyvek és folyóiratok egyik legfontosabb kiadóintézetei között tartották számon, amely a korszak költőinek és íróinak megjelenési fórumaként jelentősen hozzájárult az albán irodalom kibontakozásához és fejlődéséhez.[12]
Vreto 1888-ban adta ki Muhamet Çamibejtedzsi költő 1820 körül Erveheja címen írt verses meséjét. Az eredeti művet arab írásról az új albán ábécére írta át, emellett purista indíttatásból nyelvezetét megtisztította a török, perzsa és arab szavaktól, a szöveget pedig kora irodalmi ízléséhez igazította.[13] Halála után, Visar Dodani(wd) 1898-ban Mialté mblétésé (Méhek méze) címen megjelent albán költészeti antológiájába néhány Vreto-vers is bekerült.[14]
Emlékezete
Postenani szülőháza műemlék, Konaku i Miqve néven vendégház üzemel benne.[15]
↑Csaplár 2010:Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
↑Elsie 2005:Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
↑Elsie 2010:Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
↑Elsie 2013:Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
↑Jacques 2009:Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
↑Métais 2006:Serge Métais: Histoire des albanais: Des illyriens à l’indépendance du Kosovo. Paris: Fayard. 2006. ISBN 2213628947
↑Pollo & Puto 1981:Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
↑Sheme & Mara 2017:Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
.svg){kind=small}