Jancsó Károly, teljes nevén Jancsó Károly Demeter Gyula (Vaskoh, 1875. szeptember 30. – Bukarest, 1926 júliusa) magyar jogász, újságíró.

Erdélyi nemesi családban született, apja Jancsó Dezső, anyja Kaffka Irén volt.^[2] Jogi tanulmányainak elvégzése után Bihar vármegye szolgálatába állt, s 1908-ig aljegyzőként működött. 1908-ban és 1909-ben az MSZDP újpesti titkára volt, illetve a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőjeként is dolgozott. 1909. szeptember 16-án Budapesten a Józsefvárosban házasságot kötött Szatmári Ilona lányával, Szatmári Máriával.^[3] 1911-től fővárosi tisztviselő. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja volt 1918. november 24-én, s a párt legfontosabb lapjának, a Vörös Ujságnak lett első szerkesztője. A kommün bukása után letartóztatták, ám a románoknak köszönhetően kiszabadult, s Romániába emigrált, ahol szintén újságíróként dolgozott. Bukarestben halt meg 1926-ban.

• Jancsó Károly. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 12.)
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

• Jancsó Károly: A vármegye és a nemzetiségek (Nyugat, 1912. 9. szám)
• Jancsó Károly: A magyar köztisztviselők (Nyugat, 1917. 13. szám)
• Lengyel József: Elejétől végig, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975
• Lengyel József: Visegrádi utca, Magvető Kiadó, 1972
• Államrendészeti zsebkönyv. Bp., M. Kir. Belügyminisztérium, 1944.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János