Janagita Kunio

Janagita Kunio
Született1875. július 31.[1][2][3][4]
Fukuszaki
Elhunyt1962. augusztus 8. (87 évesen)[1][2][3][4]
Tokió
SzüleiMacuoka Miszao
Foglalkozás
Iskolái
  • Graduate Schools for Law and Politics and Faculty of Law, University of Tokyo
  • Kaisei Academy
  • First Higher School
Díjak
  • Order of Culture (1951)
  • Order of the Rising Sun, 1st class
  • Person of Cultural Merit (1952)
  • Aszahi-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Janagita Kunio témájú médiaállományokat.

Janagita Kunio (柳田 國男?) (Fukuszaki, Hjógo prefektúra, 1875. július 31. – Tokió, 1962. augusztus 8.) japán tudós, aki leginkább a japán nemzeti folklór, azaz a minzokugaku apjaként ismert.

Fukusakiban született, amely a Hjógo Prefektúrában található. Miután megszerezte jogi diplomáját a Tokiói Császári Egyetemen, hivatalnok lett a Mezőgazdasági és Kereskedelmi Minisztériumban. Egy bürokratikus tanfolyam alatt, Janagitanak lehetősége adódott, hogy beutazza Japánt. Ezeken az üzleti utazásokon egyre inkább érdeklődött a helyi falusi szokások részleteinek megfigyelése, rögzítése iránt. Irodalmár barátai is hatással voltak rá, mint például az író Simazaki Tószon. Janagita megjelentetett műveinek állítólag helyi szájhagyományok voltak alapjai, csak úgy mint például a Tono Meséiben (1912). Együtt dolgozott a folklorista Kizen Szaszakival is, több könyvet jelentettek meg együtt.

Matsuoka, Öt testvér

A helyi hagyományok hangsúlyozását egy nagyobb cél érdekében szorgalmazta, hogy a közemberek életét narratívákba helyezve örökítse meg a Japán történelemben. Azzal érvelt, hogy a  fennmaradt történelmi narratívák hangvételét vagy tartalmát jellemzően az akkori uralkodók, valamint a magas rangú tisztviselők befolyásolták. Azt állította, hogy ezek a narratívák az elit-központú történelmi eseményekre fókuszálnak figyelmen kívül hagyva a kevésbé eseménydúsabb történéseket, amik talán még inkább jellemzik a hagyományos japán ember életét a történelem során. Mindezekkel hangsúlyozta az egyedi gyakorlatait olyan különböző csoportoknak, mint például a szankák, azaz a hegylakók vagy szigetlakók. Munkája gyakran minősült úttörőnek, és néha egyedülálló kulturális rögzítésnek.

Főbb munkái

Janagita Kunio szüleinek otthona
Kunio Janagita･Matsuokai Családi Emlékmű
  • Tóno monogatari (遠野物語)
Népi legendák (nem pedig népmesék) gyűjteménye, melyeket az Ivate prefektúrabeli Tónoból gyűjtött össze. Híres jókaik ezekben a történetekben a kappák vagy a zasiki-varasik.[5]
  • Kagjúkó (蝸牛考)
Janagita kimutatta, hogy a „csiga” szó különböző dialektusbeli változatainak eloszlása koncentrikus köröket képez a Japán szigetvilágon belül.
  • Momotaró no Tandzsó (桃太郎の誕生)
A japán társadalom bizonyos aspektusait ábrázolta a híres Momotaró népmese elemzésén keresztül. Módszertanát sok néprajzkutató és antropológus is átvette.
  • Kaidzsó no Micsi (海上の道)
Okinavában kereste a japán kultúra gyökereit, bár spekulációinak nagy részét a későbbi kutatók cáfolták. Az ihletet az adta a műhöz, amikor az irago-foki (Aicsi prefektúra) tengerparton sétálva felvett egy, a Kurosio-áramlat által kisodort kókuszdiót.

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Babelio (francia nyelven)
  5. ↑ Kunio, Yanagita; Fordította Morse, Ronald A. (2008).

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kunio Yanagita című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

Külső linkek