McBride apja, Andrew D. McBride tiszteletes (1911. augusztus 8. – 1957. április 5.) afro-amerikai volt; 45 éves korában rákban halt meg. Édesanyja, Ruchel Dwajra Zylska (a neve Rachel Deborah Shilsky-re, később Ruth McBride Jordanre változott; 1921. április 1. – 2010. január 9.) zsidó bevándorló volt Lengyelországból. James hét éves koráig a brooklyni Red Hook lakótelepen nevelkedett hétéves koráig, és Ruth első házasságából született utolsó gyermeke, Andrew McBride tiszteletes 12 gyermeke közül a nyolcadik.
McBride kijelenti:
"Büszke vagyok a zsidó történelmemre....Technikailag azt hiszem, azt lehetne mondani, hogy zsidó vagyok, mivel anyám zsidó volt... de megtért (a kereszténységre). A kérdést tehát a teológusoknak kell megválaszolniuk. ... Reggelente boldogan kelek fel, hogy élek."[2]
Emlékirata, a The Color of Water: A Black Man's Tribute to His White Mother (A víz színe : Egy fekete férfi tisztelgése fehér édesanyja előtt, 1995) leírja családtörténetét és az anyjával való kapcsolatát.[3]
McBride jól ismert 1995-ös visszaemlékezéséről, a The Color of Water bestseller-könyvéről, amely leírja életét egy nagy, szegény amerikai-afrikai családban, amelyet etnikailag zsidó anya vezetett. Az asszony szigorú volt, és egy ortodoxrabbi lánya. Andrew McBride tiszteletessel kötött első házassága során áttért a keresztény hitre, és hithű keresztény lett. Az Anisfield-Wolf Book Award-díjat[6] elnyert memoár több mint két évet töltött a The New York Times bestsellerlistáján, és amerikai klasszikussá vált. Amerika-szerte olvassák középiskolákban és egyetemeken, 16 nyelvre fordították le, és több mint 2,1 millió példányban kelt el.[7]
2002-ben McBride kiadott egy regényt, a Miracle at St. Anna-t, amely a túlnyomórészt afro-amerikai 92. gyalogoshadosztály történetét használja fel az olasz hadjáratban 1944 közepétől 1945 áprilisáig. A könyvet a 2008-as Miracle at St. Anna című filmbe adaptálták, rendezte: Spike Lee.
2005-ben McBride kiadta a The Process című első kötetét, egy CD-alapú dokumentumot, amely a kevéssé ismert jazz-zenészek életéről szól.
2008-ban megjelent Song Yet Sung című regénye egy rabszolgaságba esett nőről szól, akinek álmai vannak a jövőről, valamint felszabadult feketékről, rabszolgákról és fehérekről, akiknek élete egybeesik a nő életének utolsó heteit körülvevő odüsszeában. Harriet Tubman szolgált inspirációként a könyvhöz, amely fiktív módon mutatja be azt a kommunikációs kódot, amelyet a rabszolgák használtak, hogy segítsék a szökevényeket a szabadság elérésében. A Maryland keleti partján történt valós eseményeken alapuló könyvben a hírhedt bűnöző, Patty Cannon(wd)[8] is szerepelt gonosztevőként.[9]
2012-ben McBride együtt írta és készítette a Red Hook Summert (2012) Spike Lee-vel.[10]
2013 júliusában McBride a Rock Bottom Remainders[11] többi tagjával közösen írta meg a Hard Listening (2013) című kötetet (kiadó: Coliloquy).[12] 2013 augusztusában jelent meg a The Good Lord Bird című regénye a Riverhead Books gondozásában. A mű a hírhedt abolicionistaJohn Brown életét részletezi. Elnyerte a 2013-as National Book Award for fiction díjat.[13]
2016. szeptember 22-én Barack Obama elnök a 2015-ös National Humanities Medal(wd) kitüntetést adományozta McBride-nak "az Amerikában folyó faji viták bonyolultságának humanizálásáért". Saját, egyedülállóan amerikai történetéről szóló írásaival, valamint közös történelmünk által megalapozott szépirodalmi műveivel, megindító történeteivel a szerelem az amerikai család karakterét jeleníti meg.”[14]
2020 decemberében Emily Temple, a Literary Hub[15] munkatársa arról számolt be, hogy Deacon King Kong című regénye 16 listán szerepelt 2020 legjobb könyvei között,[16] 2021 februárjában pedig elnyerte az Andrew Carnegie Medal for Excellence in Fiction díjat.[17] 2021-ben a Deacon King Kong elnyerte az Anisfield-Wolf Book Award for fiction díjat[18] és beválasztották az Oprah's Book Clubba.
McBride 1993-ban megkapta az Amerikai Zenei Színházi Fesztivál Stephen Sondheim-díját, 1996-ban az American Arts and Letters Richard Rodgers-díjat, 1996-ban pedig az első ASCAP(wd)Richard Rodgers Horizons-díjat.[21]
↑Patty Cannon (születési neve Lucretia Patricia Hanly; kb. 1759/1760 vagy 1769 – 1829. május 11.) illegális rabszolgakereskedő, sorozatgyilkos és a Maryland-Delaware állambeli, többnemzetiségű Cannon–Johnson Gang társvezetője.
↑Bell, Madison Smartt. „Prophetic Dreams”, New York Times , 2008. február 3.. [2014. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 3.)
↑A The Rock Bottom Remainders, más néven a Remainder, egy amerikai rock jótékonysági szupercsoport volt, amely népszerű publikált írókból állt, többségükben amatőr zenészekből is.
↑Hard Listening. Rock Bottom Remainders . [2019. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
↑A Literary Hub vagy LitHub egy napi irodalmi webhely.
↑Temple, Emily: The Ultimate Best Books of 2020 List (amerikai angol nyelven). Literary Hub , 2020. december 15. [2020. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 4.)
↑Introducing Our Class of 2021. Anisfield-Wolf Book Awards , 2021. április 5. [2021. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 5.)
↑Carlozo, Louis. „My other passion / JAMES McBRIDE”, Chicago Tribune , 2008. február 26.. [2014. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. július 3.)
↑James McBride (bio). Rock Bottom Remainders . [2017. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 7.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a James McBride című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.