Hans Last apja tisztviselő volt Bréma város közmunkákkal foglalkozó osztályánál. A fiú Bréma Sebaldsbrück nevű külvárosában nőtt föl. Tizenkét éves korától tanult zongorázni, majd tizenévesként átváltott nagybőgőre. A második világháborúban szülővárosában súlyos bombázásokat élt át, a támadások alatt Last üzeneteket hordott a légvédelmi parancsnokságra. Tizennégy évesen, 1943-ban lépett be a Wehrmacht katonai zeneiskolájába, Frankfurt am Main-ban. Ennek épületét azonban rövidesen bombatámadás pusztította el, Lastot és társait áthelyezték a bückeburgi katonai zeneiskolába.[10]
A háború után, 1946-ban csatlakozott Hans-Gunther ÖsterreichRadio BremeniTanzorchester zenekarához. 1948-ban vezetője lett a Last-Becker-Ensemble jazz-zenekarnak, amelyben hét éven át közreműködött. Ez idő alatt szavazták meg őt az ország legjobb basszusgitárosának egy dzsessz-szavazáson három egymást követő évben 1950–1952 között. Miután a Last-Becker együttes feloszlott, Last a Polydor Records lemezkiadó cég, valamint számos európai rádióállomás szervezője lett. A következő évtizedben, olyan művészeknek segített sikereikben, mint Helmut Zacharias, Freddy Quinn, Lolita (Ditta Zusa Einzinger), Alfred Hause és Caterina Valente.
Pályafutása
James Last néven kiadott első albuma az USA-ban a The American Patrol a Warner Brothers gondozásában 1964 körül. Kiadott egy kilenc albumos sorozatot Classics Up to Date 1-9 címmel, majd 1965-ben a Non-Stop Dancing-et, ezután a következő negyven évben 190 albummal jelentkezett. Lemezeit változó stílusban, változó zenei műfajokkal készítette, és olyan vendégelőadókkal dolgozott együtt, mint Richard Clayderman vagy Astraud Gilberto. Az 1970-es években saját televíziós sorozata is volt, melyekben az ABBA és Lynsey de Paul is vendégszerepelt. Elnyert számos népszerűségi és szakmai díjat is, beleértve a Billboard magazine Star of the Year díját 1976-ban, és a német Echo-díj életműdíját 1994-ben.
1964-ben alapította meg saját zenekarát James Last Orchestra néven, mely 1968-ban kezdett a világban koncertezni és mindenhol hatalmas sikere volt.
Magánélet
Utolsó éveit felváltva Floridában és Németországban élte. Felesége és fia segítette zenei munkásságát.
Művei
(Hans Last, Orlando és James Last néven)
Die gab's nur einmal (1963)
Die gab's nur einmal (1964)
Musikalische Liebesträume (1965)
Continental Tango (1965)
Non Stop Dancing '65 (1965)
Hammond A Go Go (1965)
Non Stop Dancing '66 (1965)
Beat In Sweet (1965)
Ännchen von Tharau bittet zum Tanz (1966)
Trumpet A Go Go (1966)
Hammond A Go Go Vol.2 (1966)
Instrumentals Forever (1966)
Classics Up To Date (1966)
Non Stop Dancing '66/II (1966)
Midnight In December (1966) (Single)
Christmas Dancing (1966)
Sax A Go Go (1967)
Non Stop Dancing '67 (1967)
That's Life (1967)
Games That Lovers Play (1967)
Non Stop Dancing '67/2 (1967)
Trumpet A Go Go Vol. 2 (1967)
James Last Presents George Walker (1967)
Fanfare (1967)
Piano A Go Go (1968)
Guitar A Go Go (1968)
Humba Humba A Go Go (1968)
Non Stop Dancing '68 (1968)
Freddy Live (1968) (live-concert with Freddy)
Trumpet A Go Go 3 (1968)
Non Stop Dancing 7 (1968)
Rock Around With Me! (1968)
Käpt’n James bittet zum Tanz (1968)
Sekai Wa Futari No Tameni (1968) (only in Japan)
Die Dreigroschenoper (1968) (3 LP-box)
Non Stop Dancing 8 (1969)
Hammond a go go 3 (1969)
Op klompen (1969)
Ännchen von Tharau bittet zum Tanz 2 (1969)
Hair (1969)
Non Stop Dancing 9 (1969)
Wenn suess das Mondlicht auf den Huegeln schlaeft (1969)
Happy Lehar (1969)
Non Stop Evergreens (1969)
Classics Up To Dat Vol.2 (1969)
Onder Moeders Paraplu (1969)
Golden Non Stop Dancing 10 (1970) (jubilee-edition as LP-Box)
Around The World (1970) (3 LP-Box)
Beachparty (1970)
America Album (1970) (promo-edition — not official released)
With Compliments (1970)
Does His Thing (Happy Music) (1970)
Non Stop Dancing 11 (1970)
Käpt’n James bittet zum Tanz — Vol. 2 (1971)
In Scandinavia (1971)
Happyning (1971)
Non Stop Dancing 12 (1971)
Last Of Old England (1971)
Beachparty 2 (1971)
Non Stop Dancing 1972 (1971) (Non Stop Dancing 13)
Ez a szócikk részben vagy egészben a James Last című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.