| Jameni (Yameni) csata |
 |
|
| Időpont | 1279. március 19. |
| Helyszín | Jamen (Yamen), Kuangtung (Guangdong) |
| Eredmény | Mongol győzelem |
| Szemben álló felek |
|
| Parancsnokok |
|
| Szemben álló erők |
| 1000+ hajó, többnyire kereskedelmi hajók, hadihajó fedezettel; 200 ezer ember, többnyire civilek és udvari hivatalnokok | 50+ hadihajó,
20 ezer, főleg kínai katona |
|
| Veszteségek |
| 100 ezer halott | ismeretlen |
|
| Térkép |
|
 é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.27, 113.0822.270000°N 113.080000°EKoordináták: é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.27, 113.0822.270000°N 113.080000°E |
A jameni (yameni) csata a mongolok és a kínaiak között 1279. március 19-én vívott tengeri ütközet. Az összecsapás eredményeként Kubiláj mongol nagykán átvette a hatalmat Kína felett is, így a Szung (Song)-dinasztia bukása után megalapította a Jüan (Yuan)-dinasztiát. A csatát megörökíti a Szung könyv, ami a Kína történetét feldolgozó Huszonnégy történeti mű 20. könyve.
Előzmények
A trónharc lezárultával újra terjeszkedő Mongol Birodalom egy nagyobb támadására 1265-ben került sor, amikor Kubiláj Szecsuanban vereséget mért a Szung (Song) csapatokra és 147 hajót is zsákmányolt tőlük.[1]
A Szung (Song)-dinasztia kormányzata, felismerve a halálos veszélyt, nagy erőfeszítéseket tett védelmi képességeinek növelésére. Csia Sze-tao (Jia Sidao) kancellár reformokat vezetett be a korrupció ellen, és nagyobb áldozatokat követelt a vagyonosoktól is a védekezés céljaira.[2] Ez elégedetlenséget okozott az uralkodó osztályon belül, amit Kubiláj kihasznált a maga javára. 1264-ben már megalapította a maga dinasztiáját Jüan (Yuan) (kínaiul „ősi”) néven a mai Peking helyén lévő Tatu (Dadu) városában, és kínai tanácsadókkal vette körül magát.[3] Földet és vagyont adományozott a Szung (Song)-dinasztia dezertőreinek, foglyokat bocsátott szabadon és más gesztusokat tett.[4]
Kubiláj erői 1268-tól 1273-ig ostromolták Hsziangjang (Xiangyang) erőd-városát a Han folyó partján, amely az utolsó nagyobb akadály volt a Jangce termékeny völgye felé vezető útjukban.[5] A Szung (Song) erői többször is megpróbálták megtörni a blokádot, de mindannyiszor véres vereséget szenvedtek Kubiláj „nemzetközi” csapataitól, amelyek nagyrészt kínaiakból, emellett dzsürcsikből, koreaiakból, ujgurokból, mongolokból, közel-keleti muzulmánokból álltak.[6] A sikeres ostrom után Kubiláj a kínai Si Tien-cö (Shi Tianze) tábornokra és Baján mongol hadvezérre bízta csapatainak irányítását, de Si Tien-cö (Shi Tianze) meghalt már 1275-ben. Ekkor Baján egy 200 000 fős, nagyrészt kínaiakból álló sereget kapott a Szung (Song) elleni támadásra.[7]
1275 márciusában Baján csapatai legyőzték Csia Sze-tao (Jia Sidao) kancellár 130 000 fős seregét.[8] 1276-ra a Jüan (Yuan) hadsereg meghódította a Szung (Song) csaknem teljes területét, beleértve a fővárost, Hangcsout is.[9] Hszie (Xie) anyacsászárnő (1208–1282) hiába próbált tárgyalni Bayannal, meg kellett adnia magát.[10] Kubiláj ennek nyomán megtiltotta a további fosztogatást és hercegi címet adományozott a gyermek Kung (Gong) császárnak, akit azonban végül Tibetbe száműztek és ott 1296-tól szerzetes lett.[11] Az udvar egy része a császár két testvérével a tengerpartra menekült és ott szervezte meg az ellenállást.[12]
A csata
A kínai hadihajók egy része, kb. ezer a kikötő öble előtt össze lett láncolva, védve a bejáratot egyúttal megakadályozva a szökéseket. A mongolok gyújtóhajókat irányoztak a formációnak, de a kínaiak erre felkészülve sárral kenték be őket. Ekkor a mongol erők a kínai hadat a tenger és szárazföld felől is blokád alá vették, ami már sikerrel járt, ugyanis hamar kimerült a hatalmas sereg készlete, tengervízre és szárított eledelre fanyalodtak, ami legyengítette őket. A mongolok nem ágyúztak, mert a vezér nem akarta a láncgyűrűt felbontani, ami a kínai hajók manőverezését nagyban megkönnyítette volna. Ehelyett a négy égtáj szerint szétosztotta a hadát, majd megtévesztésként egy kisebb támadás után mulatozást imitáló zenét játszottak, hogy a kínaiak éberségét elaltassák.
Ezután délben középen ismét egy kisebb támadásnak látszó csapást indítottak, ám a fedélzeten nagyszámú íjász rejtőzött. Kellő közelségbe érve lenyilazták az őrséget, akik nem voltak felkészülve egy nagy erejű támadásra. Hét hajót rögtön el tudtak foglalni, a fedélzetet birtokba véve ellehetetlenítették a hajók mozgatását. A koncentrált mongol támadás könnyedén felőrölte a legyengült kínai védelmet. A kialakult zűrzavarban nem volt lehetséges a kínai haderőt irányítani, a mongolok a katonai hajók után a szolgák és hivatalnokok mészárlásába kezdtek. A mongolok a védőgyűrűt megbontva a kínai vezérkar ellen támadtak, a hivatalnokok hajóin áttörve. A Kínai vezetés a helyzetet látva egy tucat hajót eloldozva, a legjobb harcosokat összegyűjtve próbált elmenekülni. A menekülés meghiúsulásakor a kínai miniszterelnök a gyermek örökössel a vízbe vetette magát, amit sok vezetője követett. Feljegyzések szerint a csata után százezernyi holttest lebegett a tengeren.
Jelentősége
Kubiláj kán Kína történetének első külföldi uralkodójaként,[13] a mongol Jüan-dinasztia (Yuan-dinasztia) alapítójaként egyesítette uralma alatt a tulajdonképpeni Kínát, Mongóliát, Tibetet, Mandzsúriát, Koreát.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
