Neheb (ma: El-Kab) városában született. Apja, Bebi vagy Baba, Reinet fia Szekenenré fáraó seregében szolgált.[2] Mikor a XVII. dinasztia utolsó fáraói, Szekenenré, Kamosze és I. Jahmesz kiűzték a Felső-Egyiptomot megszállva tartó hükszoszokat, Jahmesz apja nyomdokaiba lépve a hadiflottánál szolgált. (Sírfeliratában a rövid ideig uralkodó Kamoszét nem említi.)
Beszámol arról, hogy még fiatalon lépett be a seregbe, és már családos emberként előbb az Északi, majd a Memphisz felragyogása hajón szolgált, később gyalogosként is harcolt, mikor névrokona, Jahmesz fáraó a hükszósz főváros, Avarisz ellen indult. Élete során hétszer kapta meg a „Bátorság aranya” kitüntetést, ebből négyszer ezekben az időkben – az elsőt egy Avarisz közelében lezajlott vízi csata után, a másodikat egy ugyanitt történt csata után, a harmadikat, amikor Avarisztól délre foglyul ejtett egy ellenséges férfit és magával hurcolta a folyón át, a harmadikat pedig Avarisz elfoglalásakor, ahol egy férfi és három női foglyot ejtett, akiket a fáraó engedélyével megtartott rabszolgának.[2][3]
Ezután követte a fáraót Saruhen erődjéhez, a hükszószok utolsó erődítményéhez, amit három évi ostrom után foglaltak el. Jahmesz kapitány ötödszörre is megkapta a Bátorság aranyát, és két rabszolganőt szerzett. A fáraó innen Núbiába indult, ahol legyőzte a lázadókat; itt Jahmesz két férfit foglyul ejtett, hatodszorra is kitüntették és ismét kapott két rabszolganőt a zsákmányból.[2]
A fáraónak ezután két lázadót kellett levernie, és Jahmesz kapitány mindkét esetben kitüntette magát bátorságával: az Aata vezette lázadás leverésekor két harcost foglyul ejtett, jutalmul a fáraó öt rabszolgát adott neki és öt arura földbirtokot szülővárosánál; a legénység többi tagját hasonlóképpen jutalmazta. A második, Tetian vezette lázadás leverése után Jahmesz három rabszolgát kapott és újabb öt arura földet szülővárosában.[2]
I. Jahmesz fia, I. Amenhotep újabb hadjáratot vezetett Núbiába, hogy kiterjessze Egyiptom határait. Jahmesz kapitány feljegyzése alapján teljesen megsemmisítették a núbiai íjászok seregét, őt pedig arannyal és rabszolgákkal jutalmazták. Az I. Amenhotepet követő I. Thotmesz 2.-3. uralkodási évében ismét sor került egy núbiai hadjáratra. Jahmesz hangsúlyozza a fáraó hősies viselkedését a Níluson lezajlott csatában, és megemlíti, hogy Thotmesz előléptette őt a flotta parancsnokává. Sok foglyot ejtettek, egy núbiait pedig fejjel lefelé lógatták le a fáraó hajójának, a Sólyomnak az orráról, miközben hazafelé tartottak. Ezután a szíriai hadjárat következett, ahol Jahmesz zsákmányolt egy harci szekeret lóval és kocsihajtóval együtt. Mikor ezeket bemutatta a fáraónak, ismét arannyal jutalmazták hősiességéért.[2]
Jahmesz idős kort ért meg; öregkorában a fáraó még 60 arura földet adományozott neki.[2]
Családja
Jahmesz feleségét Iputnak hívták. Két lányuk – Kem és Szitamon – közül Kem I. Thotmesz fiának, Uadzsmesz hercegnek a nevelőjéhez, Itrurihoz ment feleségül; fiuk, Paheri később szintén a herceg nevelője, valamint írnok, azonkívül Neheb és Eszna polgármestere volt. Paheri fejeztette be nagyapja sírját.[4]
