1956-ban végzett a Tallinni Pedagógiai Főiskola matematika–fizika szakán. 1955 és 1977 közt a Pioneer magazin szerkesztője volt, 1977-től nyugdíjazásáig a Täheke gyermekmagazin szerkesztőségi osztályán tevékenykedett. Gyermek- és ifjúsági könyveire a természetközelség, az állatvilág leírása jellemző. Munkái Észtország-szerte népszerűek az ifjúság körében.
1972-ben munkásságáért a Juhan Smuul-díjat, ugyanebben az Észt SZSZK Állami Díját, 1988-ban az Észt SZSZK tiszteletbeli írója címet kapta.[4]
Magyarul egyetlen regénye jelent meg Az utolsó fehértollú címmel 1977-ben a Delfin könyvek sorozatban (utánközlés szintén e sorozatban: 1987).
Művei
Roheline pall (1962)
Salu Juhan ja ta sõbrad (1964)
Viimane valgesulg (1967)
Musta lamba matused (1968)
Topi (1970)
Nüüd on kõik vastupidi (1970)
Jefreitor Jõmm (1971)
Nublu (1972)
Agu Sihvka annab aru (1973)
Toppi (1973)
Seitseteist tundi plahvatuseni (1975)
Lõvi läks kõndima (1976)
Maja metsa ääres (1976)
Alfa + Romeo (1978)
Kukepoks (1979)
Koolilood (1981)
Klaabu (1983)
Maari suvi (1983)
Loomalood (1984)
Toonekurg Tooni (1986)
Põder, kes käis varvastel (1987)
Kasulaps (1989)
Tuukerkoer Torru (1993)
Röövel Rinaldo (1995)
Kõverkäpp (1997)
Tupsik (1998)
Jänesepoja mängutoos (1999)
Leto Maari (2002)
Nelja nimega koer (2004)
Jänesepoeg Juss ja karupoeg Kusti (2005)
Aptsihh! Aptsihh! Aptsihh! (2006)
Magyarul
Az utolsó fehértollú. Regény; ford. Fehérvári Győző; Móra–Kárpáti, Bp.–Uzsgorod, 1977 (Delfin könyvek)
↑Eesti Elulood. Tallinn: Eesti Entsüklopeediakirjastus 2000 (= Eesti Entsüklopeedia 14) ISBN 9985-70-064-3, S. 406f.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jaan Rannap című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.