Budapesten született és Magyarországon kezdett bokszolni. Mestere a Papp Lászlót is tréningező legendás edző Adler Zsigmond volt. Testfelépítése a 67 és a 75 kg-osok közötti szereplést tette lehetővé. A második világháborút követően lett csehszlovák sportoló.[1]
Eredményeit tekintve hatszoros magyar és tízszeres csehszlovák bajnok. Résztvevője volt az 1948-as, az 1952-es és az 1956-os olimpiának. Ezek közül a legnagyobb sikerét 1948-ban, a Londonban rendezett olimpiai játékokon érte el, amikor az amerikai Horece Herring ellen megnyerte az olimpiai döntőt, és így váltósúlyú olimpiai bajnok lett.[2] 1952-ben megint váltósúlyban indult, de nem jutott a döntőbe. A negyeddöntőben a lengyel Zygmunt Chychła állította meg. 1956-ban súlycsoportot váltott, és középsúlyúként indult. Itt első mérkőzését hozta, de chilei Ramón Tapia ellen már nem tudott győzni, aki kiütéssel legyőzte. Az aktív sportolói pályafutása után Prágában élt, és ott dolgozott edzőként.
