Varsóban folytatott felsőfokú képzőművészeti tanulmányokat, majd Szentpéterváron és Párizsban képezte magát tovább. A francia impresszionista és posztimpresszionista festők hatottak rá, később kapcsolódott az École de Paris tagjaihoz, azaz a Párizsban összegyűlt avantgárd művészekhez. Elhatározta, hogy hazájában is meghonosítja az impresszionista festészetet, ebben a szellemben oktatott a krakkói akadémián (1906–1914; 1923–25), később a krakkói akadémia párizsi részlegét vezette (1925-től). Számos kiváló tanítványa Franciaországban lett híres festő, köztük Moïse Kisling.
Az első világháború éveit Spanyolországban töltötte, ekkor találkozott a kubista stílussal. Azt is kipróbálta, Madridi utca (1916); Madridi terasz (1917).
Festészeti szemléletére a korai időszakban a modern franciák közül Claude Monet, Paul Cezanne, Pierre-Auguste Renoir és Pierre Bonnard hatottak. Pankiewicz az 1890-es és az 1900-as években a rendkívül érzékeny, ködös szín- és tónusharmóniákat kedvelte. Külföldi kiállításokon sikert arattak posztimpresszionista festményei, hazájában, Lengyelországban inkább botrányt kavartak. A két világháború közt egyéni festői stílust alakított ki, a korábban megismert modern stílusok jegyében festett, de stílusiránybeli kötöttségektől mentesen.
Témáit tekintve leginkább tájképeket, csendéleteket festett, kevesebb portrét és életképet. Két önarcképe maradt az utókorra, 1904-ből fiatalkori önarcképét őrzik a poznańi Nemzeti Múzeumban, egy későbbi a krakkói Nemzeti Múzeumban található.[2] Egy gyermekről készült festménye, a Piros ruhás kislány c. híressé vált, nagyon kiválóan tükrözi a gyermekarcocska azokat a mély nyomokat, amelyeket a „kitűnő nevelés” égetett rá. Önarcképei és ez a gyermekről való festménye szinte naturalisztikus, s kiváló megfigyelő- és összefoglaló képességről árulkodik.
