Iron Maiden (album)

Iron Maiden
Iron Maiden
nagylemez
Megjelent1980. április 14. (UK)
1980 nyara (USA)
Felvételek1980. január
Kingsway Studios, London
StílusHeavy metal
Nyelvangol
Hossz40:39
KiadóEMI (UK)
Capitol Records (USA)
ProducerWill Malone
Kritikák
Helyezések
  • UK UK Albums Chart (#4)
    • Iron Maiden-kronológia
    The Soundhouse Tapes
    (1979)    		Iron Maiden
    (1980)    		Live!! +one
    (1980)
    Kislemezek az albumról
    1. Running Free
      Megjelent: 1980. február 8.
    2. Sanctuary
      Megjelent: 1980. május 23.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Az Iron Maiden az Iron Maiden brit heavy metal együttes bemutatkozó nagylemeze, amelyet 1980. április 14-én adott ki az EMI az Egyesült Királyságban. Az USA-ban néhány hónappal később került kiadásra a Capitol Records alá tartozó Harvest Records gondozásában. Az amerikai változaton szerepelt a Sanctuary című dal is, ami Angliában csak kislemezen jelent meg. Az album a 4. helyen nyitott, és 17 hétig maradt a brit lemezeladási listán.[1] Ez volt az első és utolsó album, melyen Dennis Stratton gitározott Dave Murray mellett.

    Az album dalai közül a Phantom of the Opera, a Running Free, a Sanctuary és az Iron Maiden című dalok később az együttes szinte minden koncertjén bekerültek a műsorba. Az élő fellépéseken az Iron Maiden dal közben Eddie, az együttes kabalafigurája, mindig megjelenik a színpadon, teljes életnagyságban.

    A Strange World kivételével az album összes dala megjelent később a Bruce Dickinson-féle felállások előadásában, rendszerint koncertalbumokon ill. a Prowler és a Charlotte the Harlot újrafelvett változatai az 1988-as The Evil That Men Do maxi kislemez B-oldalán.

    A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 13. helyre rangsorolta.[2] Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

    Történet

    A lemez producere Will Malone, egy veterán szakember volt, de a kezdő zenekarral végzendő munka nem igazán érdekelte, ráhagyta az együttesre és Martin Levan hangmérnökre, hogy mit csinálnak.[3] A felvételek a Kingsway Studiosban, míg a keverés a Morgan Studiosban zajlott Londonban, 1980 elején. A felvételek megkezdése előtt a csapat megvált Tony Parsons gitárostól, és Doug Sampson dobostól. Helyükre Dennis Stratton (ex-United) és Clive Burr (ex-Samson) érkeztek.[4]

    A dalok többségét a basszusgitáros Steve Harris írta, kettőt Paul Di'Anno énekessel közösen, míg a Charlotte the Harlot című dal Dave Murray gitáros szerzeménye. Utóbbi szám az első darabja volt azoknak a daloknak, melyekben Charlotte a szajha életét dolgozták fel. Az epikus Phantom of the Opera dalt a francia író, Gaston Leroux, Az Operaház fantomja c. novellája ihlette, jóval a híres Webber musical 1986-os bemutatóját megelőzve.

    Az album első kislemeze a Running Free volt, B-oldalán a nagylemezről lemaradt Burning Ambition c. dallal. 1980. február 8-án jelent meg, és felkerült a brit slágerlistára. Ennek apropóján az Iron Maident meghívták a BBC Top of the Pops c. tévéműsorába, hogy adják elő a Running Free-t [1]. Az együttes csakis élőben volt hajlandó játszani, amire a The Who 1972-es szereplése óta nem volt példa a műsorban.[3]

    A lemezfelvétel után az album áprilisi megjelenéséig az Iron Maiden folyamatosan koncertezett az Egyesült Királyságban. Februárban önállóan, a Metal For Muthas Tour keretében koncerteztek, majd márciusban a Judas Priest előzenekara voltak annak angliai turnéján. Ez az intenzív jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy az április közepén megjelent első Iron Maiden album rögtön a brit lemezeladási lista 4. helyén nyitott. A lemez hangzását sokat kritizálta később az együttes (főleg Harris), de sok rajongó a dalok nyers, szinte punkos megszólalása miatt a mai napig kedveli az anyagot.

    A lemezbemutató turné főzenekarként egy 42-állomásos angliai koncertsorozattal vette kezdetét.[4] Az album májusban megjelenő második kislemeze a Sanctuary volt. A címadó szám felkerült a bemutatkozó album amerikai változatára, de az eredeti brit kiadáson nem szerepelt. Augusztus végétől október közepéig a Kiss előzenekaraként Nyugat-Európa nagyvárosaiban léptek fel. A november végi újabb angliai koncerteken azonban már Dennis Stratton helyén Adrian Smith (ex-Urchin) játszott az Iron Maiden gitárosként. Stratton a Women in Uniform kislemezen szerepelt utoljára.[3]

    Az album dalai

    Eredeti angol kiadás
    # CímSzerző(k) Hossz
    1. ProwlerSteve Harris 3:55
    2. Remember TomorrowPaul Di'Anno, Harris 5:27
    3. Running FreeDi'Anno, Harris 3:17
    4. Phantom of the OperaHarris 7:20
    5. Transylvania (instrumentális)Harris 4:05
    6. Strange WorldHarris 5:45
    7. Charlotte the HarlotDave Murray 4:12
    8. Iron MaidenHarris 3:35
    Eredeti amerikai kiadás
    # CímSzerző(k) Hossz
    1. ProwlerHarris 3:55
    2. Remember TomorrowDi'Anno, Harris 5:27
    3. Running FreeDi'Anno, Harris 3:17
    4. Phantom of the OperaHarris 7:20
    5. Transylvania (instrumentális)Harris 4:05
    6. Strange WorldHarris 5:45
    7. SanctuaryDi'Anno, Murray, Harris 3:14
    8. Charlotte the HarlotMurray 4:10
    9. Iron MaidenHarris 3:31
    1995-ös újrakiadás bónusz lemeze
    # CímSzerző(k) Hossz
    1. SanctuaryDi'Anno, Murray, Harris 3:14
    2. Burning AmbitionHarris 2:42
    3. Drifter (Live at the Marquee, London 1980)Harris 6:04
    4. I've Got the Fire (Live at the Marquee, London 1980)Ronnie Montrose 3:14
    1998-as remaszterelt újrakiadás
    # CímSzerző(k) Hossz
    1. ProwlerHarris 3:55
    2. SanctuaryDi'Anno, Murray, Harris 3:14
    3. Remember TomorrowDi'Anno, Harris 5:27
    4. Running FreeDi'Anno, Harris 3:17
    5. Phantom of the OperaHarris 7:08
    6. Transylvania* (instrumentális)Harris 4:19
    7. Strange World*Harris 5:30
    8. Charlotte the HarlotMurray 4:12
    9. Iron MaidenHarris 3:35

    * Az 1998-as újrakiadáson a Transylvania dal lecsengése, valamint az azt követő Strange World dal intrója a Transylvania dal sávjának végére kerültek, míg eredetileg mindkettő a Strange World sávjának kezdetén foglaltak helyet.

    Közreműködők

    Minősítések

    Év Ország Minősítés Eladott
    példányszám
    1981 Egyesült Királyság[5] ezüstlemez 60 000
    1983 Kanada[6] aranylemez 50 000
    1985 Egyesült Királyság[5] aranylemez 100 000
    1995 Egyesült Királyság[5] platinalemez 300 000
    1996 Németország[7] aranylemez 250 000
    2006 Kanada[6] platinalemez 100 000

    Jegyzetek

    1. ↑ Chart Stats UK – Iron Maiden: Iron Maiden
    2. ↑ The 100 Greatest Metal Albums of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2017. július 13.)[halott link]
    3. ↑ a b c Polgár Péter. A Vasszűz fogságában – Az Iron Maiden sztori (2006). ISBN 963-9685-09-7 
    4. ↑ a b MusicMight.com – Iron Maiden biográfia, 1979-1980. [2016. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 4.)
    5. ↑ a b c BPI Certified Awards, Searcable Database. [2013. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
    6. ↑ a b CRIA Certifications, Searcable Database. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 26.)
    7. ↑ Bundesverband Musikindustrie, Gold-/Platin Datenbank

    Fordítás

    • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) (Iron Maiden (album) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.