Az ipari régészet vagy iparrégészet az ipari örökséget vizsgálja. Definíciószerűen azt mondhatjuk, hogy „az iparrégészet nem más, mint az ipari tevékenység tanulmányozásának interdiszciplináris módszere, amely elsősorban az ipari forradalom kezdetétől, azaz a 18. század második felétől napjainkig tartó időszak emlékeire fordít figyelmet, de vizsgálja a preindusztriális és protoindusztriális korszakokat, illetve a technikatörténet által tárgyalt munkafolyamatokat is.”^[1]

„Ma Magyarországon az iparrégészet szinte kizárólag a hagyományos régészet azon ágát jelenti, amely elsősorban a föld ásványait a tűztechnika segítségével átalakító iparágak emlékeit vizsgálja régészeti, természettudományos és műszaki eljárások komplex alkalmazásával. A nemzetközi tudományban iparrégészetnek azt az új, átfogó szakterületet nevezik, amelynek célja az iparosítás által a közeli és távoli múltban megteremtett és a jelenben bennünket körülvevő történeti környezet megismerése és megértése.”^[2]

• Heckenast Gusztáv, A magyarországi vaskohászat történetének iparrégészeti problémái, in: Történelmi szemle, 20. évf. (1977.), 2. sz., 329.
• Heckenast Gusztáv, A II. nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszus, Bochum, 1975. szeptember 3−9., in: Technikatörténeti Szemle, VIII. (1975–1976.), 268−271.
• Németh Györgyi, Ipari örökség és városkép, in: Regio: kisebbség, politika, társadalom, 16. évf. (2005.), 3. sz., 27–46.
• Vajda Pál, Ipari régészet − műszakiemlék-védelem, in: Technikatörténeti Szemle, VIII. (1975–1976.), 119−138.
• Gázgyárat tárnak fel a skót régészek.