Robbie Williams Intensive Care
stúdióalbum
Megjelent	2005. október 24. (UK)
Felvételek	2003-2005 Air Studios, London, Rockband East and West, Henson Studios, London[1]
Stílus	Pop-rock, felnőtt kortárs
Nyelv	angol
Hossz	53p 02mp
Kiadó	Chrysalis / EMI
Producer	Robbie Williams, Stephen Duffy
Robbie Williams-kronológia
Greatest Hits (2004) Intensive Care (2005) Rudebox (2006)
Kislemezek az albumról
Tripping Megjelent: 2005. október 3. Make Me Pure Megjelent: 2005. november, 2006. február Advertising Space Megjelent: 2005. december 12. Sin Sin Sin Megjelent: 2006. május 19.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Intensive Care című nagylemez Robbie Williams brit popénekes 8. szólóalbuma, stúdióalbum, amely 2005. október 24-én jelent meg az Egyesült Királyságban.

Bár eredetileg Észak-Amerikában nem szándékoztak kiadni a lemezt, az iTunes-on elérhető volt annak köszönhetően, hogy Williams megjelent a Live 8 koncerten.

Miután Williams 2004 végén befejezte a Greatest Hits című albumának promócióját Latin-Amerikában, elkezdett 6. stúdióalbumán dolgozni. A lemezt Williams Hollywood Hills-en lévő házában rögzítették,^[2] az énekes Stephen Duffyval készítette a lemezt, amely 24 hónap alatt készült el.^[3]

Az albumnak megjelent egy speciális CD + DVD-kiadása is.^[4] A CD-n ugyanazok a dalok találhatóak, mint az eredeti albumon. A bónusz DVD ezeket tartalmazza:

1. Dokumentumfilm In Intensive Care címmel
2. Make Me Pure videóklipje
3. Tarot kártya képek

• A Ghosts című dal az Intensive Care ötödik kislemezének egy dala lett volna az A Place To Crash-sel. Ezt utóbb elvetették, és inkább a Rudeboxról adtak ki egy kislemezt. A dalt a Human League egyik száma a Louise inspirálta, ami egy egy olyan férfiról szól, aki egy buszmegállóban véletlenül meglátja exbarátnőjét, és rájön, még mindig érdekli a lány. Williams később feldolgozta a dalt, ami rákerült Rudebox című albumára.
• A Please Don't Die, egy kiadatlan dal lehetett volna, mivel nagyon kényes volt a dalt kiadni a 2005. júliusi londoni bombamerényletek miatt. A dal párkapcsolati bizonytalanságról szól. A kórus pesszimista, de ugyanakkor valós kérdéseket feszeget, mikor valaki sebezhetőnek és tehetetlennek érzi magát, akkor, amikor az illető párja meghal vagy elhagyja.

Kritikák

Szerző Értékelés John Bush, AllMusic [1] Andrew Lynch, Entertainment.ie [2] Alexis Petridis, The Guardian link Michael Hubbard, Music OHM (positive) link Mike Schiller, PopMatters (7/10) link Lucy Davies, BBC Music (positive) link

Az album Németországban, Berlinben jelent meg október 9-én. A televízióban nem mutatták be, de világszerte lejátszották mozikban és színházakban. 2005. október 22-én mutatták be a Channel 4 című műsorban. A megjelenés idejében Williams úgy nyilatkozott, hogy ő szeretne lenni az új "Pop Király".^[5]

Amikor az Intensive Care 2005 végén megjelent, nagy siker lett az egész világon, az Egyesült Királyságban 1. helyezett lett, az első héten 373 000 darabot adtak el belőle. Húsz országban a slágerlisták élére került, Argentínában, Ausztráliában, Ausztriában, Németországban, Svédországban, Svájcban, Hollandiában, Új-Zélandon és több más országban.

2005 novemberében Williams hazatért az MTV Europe Music Awards díjátadásra, ahol megkapta a Legjobb Férfi Énekes címet és a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, amikor 2006-ban bejelentette a turnéját (World Tour for 2006), mert 1,6 millió jegyet adtak el a koncertjeire egyetlenegy nap alatt.^[6] De sikerét követően Gary Barlow, Mark Owen, Jason Orange és Howard Donald, a Take That tagjai egyetértettek abban, hogy az együttes újjáalakuljon Notting Hillben, Nyugat-Londonban és egy előzetes dokumentumfilm készüljön róluk. A dokumentumfilmet 2005. november 16-án mutatták be az ITV1-en. Sajnos, a Sunday Mirror szerint: "Robbie bejelentette, hogy nem jön. A többiek kikészültek, de tudták, hogy a shownak mennie kell tovább."^[7] Az album a legjobban eladott nagylemez lett Európában, 2005 végére több, mint 4 millió darabot adtak el belőle.^[8] Bár abban az évben csak a harmadik legjobban eladott lemez lett az Egyesült Királyságban.

Williams 2006. április 26-án kezdte el a Close Encounters World Tourt, ami Dél-Afrikában kezdődött, azután, hogy befejezte az európai szakaszt, melynek során 2,5 millió ember látta őt.^[9] A latin amerikai és az ausztrál szakasz befejeztével ez a szám 3 millióra nőtt.

Az album promóciójának a végére bejelentették, hogy több, mint ötmillió példányt adtak el belőle Európában, itt ötszörös platinalemez lett az IFPI szerint,^[10] az Egyesült Királyságban is ötszörös platinalemez lett, azonban ez idő tájt ez lett az énekes legkevesebb példányban elkelt lemeze Nagy Britanniában.^[11]

A nagylemez platinalemez minősítést kapott Mexikóban, nem sokkal a megjelenése után, mert több, mint 175 000 darabot adtak el belőle,^[12] 2008-ban pedig kétszeres gyémántlemez minősítést kapott az 1 millió digitális letöltésnek köszönhetően.^[13]

Az album első kislemeze, a Tripping 2005. október 3-án jelent meg,^[14] nemzetközi siker lett, a slágerlisták élére került Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Olaszországban, Svájcban, Svédországban, Norvégiában és Spanyolországban.^[15]

A Make Me Pure a Tripping dupla A-oldalaként jelent meg néhány országban: Ausztráliában, Új-Zélandon és Mexikóban, az Advertising Space után, a Sin Sin Sin megjelenése előtt.

Decemberben megjelent az album második kislemeze, az Advertising Space, amely bekerült a Top 10-be több európai országban: Angliában, Németországban, Svájcban, Ausztriában és Olaszországban.^[16]

Hosszú szünet után, 2006-ban jelent meg a következő kislemez, a Sin Sin Sin. Ez volt az első dal, amit Williams és Stephen Duffy közösen írt,^[17] a dal videóklipjét Fokvárosban, Dél-Afrikában rögzítették, azelőtt, hogy a turné elkezdődött volna. Ez volt Williams első kislemeze, amely nem került be a UK Top 20-ba, csak a 22. helyig tudott felkapaszkodni, de néhány országban mégis bekerült a Top 20-ba: Németországban, Svájcban, Ausztriában, Hollandiában, Dániában, és Olaszországban.^[18]

• Robbie Williams - vezető vokál, háttérvokál, gitár, basszusgitár, epiphone casino gitár, szintetizátor
• Stephen Duffy - gitár, billentyűs hangszerek, Nord Lead szintetizátor, borospohár, szitár, hárfa, secquencers, shakerek, dilruba, harmonika (11. dal)
• Claire Worrall - háttérvokál, (11. dal) zongora, mellotron, Hammond B3
• Melvin Duffy - pedálos steel gitár (11. dal)
• Neil Taylor - gitár (11. dal)
• Greg Leiz - lap- és pedál- steelgitár
• Justin Duarte - akusztikus gitár
• Jerry Mehan - basszusgitár, Fender Precision basszusgitár (11. dal)
• Matt Chamberlain - dobok, ütőhangszerek (11. dal)
• Kate Kisson - háttérvokál
• Tessa Niles - háttérvokál
• Jeff Babko - harsona (11. dal)
• Cleto Escobedo - baritonszaxofon (11. dal)
• Waddy Wachtel - gitár (11. dal)
• Jebin Bruni - szintetizátor
• Davey Farragher - basszusgitár, Fender Precision gitár
• John Paterno - gitár
• Buddy Judge - gitár
• Max Beesley - ütőhangszerek, vibrafon
• Gary Nuttall - háttérvokál (11. dal)
• Carlton E. Anderson - kórus (3., 11. dal)
• Maxi Anderson - kórus (3., 11. dal)
• Randy Crenshaw - kórus (3., 11. dal)
• Judith Hill - kórus (3., 11. dal)
• Julia Tillman - kórus (3., 11. dal)
• Carmen Twillie - kórus (3., 11. dal)
• Oren Waters - kórus (3., 11. dal)
• Maxine Waters Willard - kórus (3., 11. dal)
• Will Wheaton Jnr - kórus (3., 11. dal)
• Terry Wood - kórus (3., 11. dal)
• Charlie Bisharat - hegedű (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Mario De Leon - hegedű (1., 3., 5., 6., 8. dal)
• Armen Garabedian - hegedű (1., 2., 3., 5., 10., 12. dal)
• Berj Garabedian - hegedű (1., 3., 5., 6., 8. dal)
• Alan Grunfeld - hegedű (1., 3., 5. dal)
• Sara Pakins - hegedű (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Michelle Richards - hegedű (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Sarah Thornblade - hegedű (1., 3., 5., 6., 8. dal)
• Josefina Vergara - hegedű (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• John Wittenburg - hegedű (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Denyse Buffum - brácsa (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Matt Funes - brácsa (1., 3., 5. dal)
• Roland Kato - brácsa (2., 10., 12. dal)
• Evan Wilson - brácsa (1., 3., 5., 6., 8. dal)
• Larry Corbett - cselló (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Suzie Katayama - cselló (1., 2., 3., 5., 6., 8., 10., 12. dal)
• Dan Smith - cselló (1. ,3. ,5. dal)

• Producerek: Stephen Duffy és Robbie Williams
• Original production by Andy Strange
• Mixelte: Bob Clearmountain at Mix This
• Hangmérnökök: John Paterno, Andy Strange, Stephen Duffy, Pablo Munguia, Tony Phillips, Adam Noble és Dan Porter
• A vonósok vezetője: David Campbell
• A vonósok hangmérnöke: Alan Sides (NRG)
• Hangmérnök: Tony Cousins (London, Metropolis Stúdió)
• A&R: Chris Briggs
• Fotók: Hamish Brown
• Design és artwork: Grant Morrison és Frank Quitely
• Művészeti vezető: Tom Hingston Stúdió

A 12. dal 3 p 50 mp-kor befejeződik, de az instrumentális rész folytatódik tovább, így a teljes dal 6 p 13 mp-es.

Ország	Legmagasabb helyezés	Minősítés (ha van)	Eladások
Argentína	1	3x platinalemez[19]	120,000+
Ausztrália	1	platinalemez[20]	70,000+
Olaszország	1	5x platinalemez[21]	441.521+
Ausztria	1	3x platinalemez[22]	90,000+
Belgium	1	2x platinalemez[23]	80,000+
Dánia		2x platinalemez[24]	60,000+
Finnország	3	2x platinalemez[25]	62,501+
Franciaország	1	2x platinalemez[26]	600,000+
Németország	1	11x aranylemez[27]	1.1 millió+
Magyarország	2	platinalemez[28]	10,000+
Írország	1	5x platinalemez[29]	75,000+
Mexikó	2	2x gyémántlemez[13]	1.2 millió+
Hollandia	1	2x platinalemez[30]	160,000+
Új-Zéland	1	platinalemez[31]	15,000+
Portugália	1	platinalemez[32]	20,000+
Spanyolország	1	platinalemez[33]	80,000+
Svédország	1	platinalemez[34]	60,000+
Svájc	1	3x platinalemez[35]	120,000+
Egyesült Királyság	1	5x platinalemez[36]	1.5 millió+

• Az énekes hivatalos honlapja
• [3] Archiválva 2016. április 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Az album diszkográfiája az énekes hivatalos honlapján