Az előkelő Zala vármegyei nemesi származású pallini Inkey család sarja. Apja pallini Inkey János (1673–1747) királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja, anyja mezőszegedi Szegedy Mária asszony volt. Apai nagyszülei Inkey Ferenc, légrádi várnagy, zalai követ, földbirtokos, és nemes Horváth Dorottya voltak. Anyai nagyszülei, mezőszegedi Szegedy Pál, Vas vármegye alispánja, földbirtokos, és telekesi Török Katalin voltak. Inkey Boldizsár elsőfokú unokatestvére, mezőszegedi Szegedy Ignác (1736–1796) Zala vármegye alispánja, földbirtokos, királyi tanácsos, Vas- és Zala megyék táblabírája volt.[1] Inkey Boldizsár nagynénje, mezőszegedi Szegedy Judit, akinek a férje, tolnai Festetics Kristóf (1696–1768), nagybirtokos, Somogy vármegyealispánja, országgyűlési követ, aranysarkantyús lovag volt. Inkey Boldizsár nővére pallini Inkey Petronella (1722–1796), akinek a férje báró kissennyei Sennyey Antal (1713–1771), földbirtokos volt.
A családi vagyont jelentősen növelte nemcsak házasodás, hanem vétel útján is. Apjától örökölt birtoka volt: Palin, Újudvar, Szerdahely, Ujnép, Erdösfa, Vente, Vajdai puszta. Szerzett birtokai voltak: Nagyrécsén, Kisrécsén, Kerecsenyben, Orosztonyban. Rigyácon, Petriben, Eszteregnyén, Szalapatkán, Pölöskefőn, Kacorlakon, Szentbalázson. Megszerezte a belicai és rátkai uradalmakat. Nagy birtoka volt Horvátországban is Raszinyán, Kaproncán, a vasmegyei úgynevezett Tótságban és Kőszegen.[2]
Több zalai település katolikus hitélete sokat köszönhetett a földesúrnak, Inkey Boldizsár zalai alispánnak. Ő építtette 1761-ben Förhéncen az Urunk színeváltozása kápolnát, Lazsnakon pedig 1768-ban Szent Kereszt titulussal temetőkápolnát emelt magának, amely egyben kálváriakápolna is volt, mivel egy korábbi ilyen helyén épült fel. Palinban pedig épp az Inkey család házi káplánjaiként is működtek kanizsai ferencesek.[3] Ha bár rendkívüli vagyonos volt köznemes létében, Inkey Boldizsár, kevésbé vagyonos volt mint a bátyja, Inkey Gáspár (1716-1776), nagybirtokos. Mária Terézia úrbérrendezés korában Inkey Boldizsár zalai 12 birtokkal, 776 úrbéri holddal és 63 jobbággyal rendelkezett.[4]
Első felesége halála után Ürményen 1769. április 5-én feleségül vette ürményi Ürményi Katalin (*1747.–†Palin, 1772. február 1.) kisasszonyt, akinek a szülei, Ürményi István és Moszticzky Borbála voltak. A házasság révén Inkey Boldizsár sógora ürményi Ürményi József (1741–1825), több vármegye főispánja, országbíró.[6] Inkey Boldizsár és Ürményi Katalin házasságából csak egy gyermek származott:
Kőszegen1773. március 13.-án feleségül vette a harmadik feleségét, a fületinczi Kelcz családból való fületinczi Kelcz Eleonóra (*Kőszeg, 1746. augusztus 31.–†Bécs, 1787. június 5.) kisasszonyt, akinek a szülei fületinczi Kelcz Ádám (1690–1756), kerületi táblai elnök, földbirtokos, és Stark Anna voltak. Az apai nagyszülei fületinczi Kelcz Péter, földbirtokos és szentviszlói Deseő Erzsébet (†1695) voltak. Inkey Boldizsárné Kelcz Eleonóra bátyja fületinczi Kelcz József (1721–1783) királyi tanácsos, nádori ítélőmester, Hont vármegye főispánja, földbirtokos volt. Inkey Boldizsár és Kelcz Eleonóra frigyéből született:
↑Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-november. ADATTÁR. Géfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)
↑Magyar Paizs 1900-1917 Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)1908-08-13 / 33. szám
↑Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről. Siptár Dániel: Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás...
↑Fónagy Zoltán. A nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában, Adattár II. MTA. 2013. 1024. o.