1888. május 13-án született Koppenhágában. Kortársaival ellentétben koedukált iskolába járt és későbbi tanulmányai során bizonyította, hogy a nők a tudományos életben is megállják a helyüket. Felsőfokú tanulmányokat a Koppenhágai Egyetemen és a Cambridge-i Egyetemen folytatott.
Tudományos áttörését az Új-Zélandot 1929-ben megrázó nagyobb földrengés adatainak tanulmányozásával érte el. 1936-ban a mért szeizmikus adatokból kiindulva feltételezte, hogy a belső mag fizikai tulajdonságai eltérnek a külső magétól és így a Föld magja nem egyetlen megolvadt gömb. A szeizmológusok, akik nem tudtak működő modellt készíteni arra, hogy a földrengések által keltett p hullámok miért lassulnak le a Föld belsejének bizonyos belső részein, hamar elfogadták a következtetését.
(1994) „Inge Lehmann: Reminiscences”. Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society35, 231. o. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 30.)