Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Az indukciós műszereket Galileo Ferraris konstruálta, ezért Ferraris-féle műszernek is nevezik őket. Nagy villamos nyomatéka miatt főleg a lassan rajzoló műszerekhez használták. A pontíró műszerek azonban teljesen kiszorították.

A műszer által létrehozott forgó mágneses tér a vezető anyagból készített, jól kiegyensúlyozott forgórészben feszültséget (és így áramot) indukál, melyre érvényes Lenz törvénye, és így a mágneses térrel együtt forog. Szokásos még az elektromágnesben vasmag elhelyezése a mágneses térerő növelésére.

Még egy, másik hálózatról táplált tekercselés van elhelyezve. A két mágneses tér kölcsönhatásaként fog forogni, ellenkező irányba forogni, vagy megállni a lengőrész.

Rontja az indukciós műszerek működését, ezért a megfelelő mágneses árnyékolásról gondoskodni kell.

A műszert elektromos úton nem lehet csillapítani. Csak, és kizárólag állandó mágneses csillapítást használtak.

Az indukciós műszerekből váltakozóáramú árammérőket, feszültségmérőket és wattmérőket készítettek. A gyártása gyakorlatilag megszűnt.

• Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések (Műszaki Könyvkiadó. 1962),
• Tamás László: Analóg műszerek (Jegyzet Ganz Műszer Zrt. 2006)
• IEC-EN 60051-1-9

Ez a mérnöki tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!