Imecs János és Székely Gizella fiaként született. A középiskoláját Marosvásárhely városában végezte el. 1909–1911-ig Nagyenyeden a Hangya erdélyi központjának tisztviselője volt. Az I. világháború alatt megsérült, rokkantként került haza. Ezután banktisztviselő lett. 1920-tól Gyergyószentmiklóson újra megindította a Csíkvármegye című lapot, s ugyanettől kezdve a kolozsvári Keleti Ujság tudósítója volt. A szülővárosában kiadott Székely Szó című folyóirat szerkesztője 1924 és 1925 között, majd ugyanebben a városban a Gyergyói Újság szerkesztője 1926 és 1927 között.
Már 1907-től publikálták kisebb verseit a Bazár, a Magyar Divat és a Csíkvármegye újságokban. Háborús tudósításait, novelláit a Magyarország és a Csíkvármegye lapok tette közzé. 1921-től több novellája megjelent a Pásztortűz című folyóiratban, a Brassó, a Brassói Lapok, a kolozsvári Ellenzék, a Keleti Újság, a Zord Idő is több írását publikálta. A Gyergyói Újságban számos verse és elbeszélése jelent meg. Saját költségén adta ki Havasalji csokrosrózsa című realista kisregényét (Gyergyószentmiklós, 1923). Ezután balladaszerű képet festett a székely nép szociális viszonyairól. Feldolgozott egy székely balladát Muskátaszál és veres cserép címmel (Gyergyószentmiklós, 1927).[4]
Rendes tagja volt az Erdélyi és Bánsági Újságírószövetség kolozsvári csoportjának és a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak. Halálát tüdőbaj okozta.
Nevét legtöbbször művei alatt T. Imets Béla formában írta.
.svg){kind=small}