A humaniorákat és bölcseletet a linzi akadémiai gimnáziumban tanulta. 1734-ben Trencsénben a Jézus-Társaságba lépett és két évig Belgrádban a humaniórákat tanította, egy évig a retorikát és poézist adta elő Egerben és szintén egy évig Besztercebányán. 1741-től 1744-ig Nagyszombatban a teológiát hallgatta s ugyanott 1744-ben miséspappá szentelték fel. 1745-ben Görtzben az egyházjogot hallgatta s azután az ottani papnevelőben a hitoktatói állást foglalta el. 1746-ban Bécsbe ment, ahol 1747-ben bölcseleti doktor és a hittan tanára lett az ottani elemi iskolában és 1754-ben a bécsi kerület misszionáriusa; azután 1756-ig az ausztriai, magyar és karinthiai összes missiók főnöke volt. 1758-ban I. Ferenc császár gyóntatójának fogadta s 1759-ben átvette a bécsi árvaház felügyeletét, melyet több évig vezetett; ott nagyobb rendet eszközölt, alapítványait szaporította s több nevelőintézetet létesített. I. Ferenc halála után Erzsébet főhercegnő gyóntatója, 1775-ben császári és királyi tanácsos és 1777-ben dropói (egri egyházmegyében) prépost lett.
Nevezetesebb munkái
Das fromme Kind. Tyrnau, 1744. (2. kiadás. Uo. 1748.)
Schulregeln für Ältern, Kinder und Lehrer. Wien, 1750.
Historischer Catechismus. Tyrnau. 1750-52. Három rézmetszettel. (Második kiadás. 1754. Uo.),
Die Regeln der Christenlehr-Bruderschaft und Auslegung derselben laut den päpstlichen Bullen S. Pii V. und Pauli V. Tyrnau, 1751.
Catechismus für die drey Schulen mit den gewöhnlichen Gesängen. Wien, 1758. (lefordították horvát, magyar, cseh és szlovén nyelvre is).
Volkommener Bericht von der Beschaffenheit des Waisenhauses ... am Rennwege zu Wien. Wien, 1774.
