Ibelin Eschiva (1160–1196) Ibelin Balduin és Bejszáni Richilda lánya, a nagy hatalmú Ibelin nemzetség tagja.
1175 körül[1] [* 1] feleségül ment Lusignan Imréhez, a Jeruzsálemi Királyság főhadparancsnokához, a későbbi ciprusi (1197–1205), majd jeruzsálemi (1198–1205) királyhoz. Noha azt megérte, hogy VI. Henrik német-római császár férjét mint hűbéresét elismerte Ciprus királyának, magára a koronázásra csak az Eschiva halála utáni évben került sor, így de jure nem tekinthető királynénak.
Ernoul feljegyez egy bizarr esetet Eschiva életéből: a ciprusi tengerparton lábadozott betegségéből, amikor kisgyerekeivel együtt elrabolta egy Canaqui nevű kalóz, és a piszidiai Antiochia uránál, Izsáknál helyezte el őket. Anya és gyermekei I. Leó örmény király hathatós közreműködésével (konkrétan megfenyegette Izsákot, hogy megöleti) szabadultak ki a fogságból.[2]
Eschiva és Imre gyermekei:
Eschiva és Imre házassága, illetve Hugó fiuk révén a Lusignan-házon keresztül az Ibelinektől származik a későbbi Európa több királyi famíliája. Rokonuk, Anna savoyai hercegnő, I. Janus ciprusi király lánya az őse a savoyai hercegeknek, a monacói hercegeknek, a bajor választófejedelmeknek, a parmai Farneséknek, az utolsó Valois királyoknak, a Habsburg–Lotaringiai-háznak, a Bourbon-háznak, vagyis a katolikus uralkodóházak legtöbbjének.[1]
Megjegyzések
- ↑ Edbury úgy fogalmaz, 1176 előtt. (Edbury 2016, 149. o.)
Jegyzetek
Források
- ↑ CYPRUS: CYPRUS. fmg.ac. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ Edbury 1991: Edbury, Peter W: The Kingdom of Cyprus and and the Crusades 1191–1374. Cambridge: Cambridge University Press. 1991.
- ↑ Edbury 2016: Edbury, Peter W: The Conquest of Jerusalem and the Third Crusade: Sources in Translation. London: Routledge. 2016.
