Henrik (kb. 1059 – 1119) középkori középkori német nemesúr, 1082-től haláig Arlon és Limburg grófja, majd 1101-től 1106-ig Alsó-Lotaringia hercege I. Henrik néven.
1096-ban a helyi nemesség jelentős része, köztük Bouillon Gottfried, Henrik szövetségese, elmentek, hogy részt vegyenek az első keresztes hadjáratban. Henrik visszaélt azzal, hogy a szomszédos államok meggyengültek, mígnem 1101-ben IV. Henrik német-római császár büntetőhadjáratot indított ellene és elfoglalta Limburg várát.
Henrik kénytelen volt elismeni a császár fennhatóságát, cserébe viszont megkapta Alsó-Lotaringia hercegi címét, amely Bouillon Gottfried 1100-ban bekövetkezett halálával megüresedett. Hercegként I. Gottfried leuveni gróffal vetélkedett, illetve megpróbált beavatkozni a Német-Római Császárság örökösödési küzdelmeibe: eleinte az ifjú trónörökös Henrik, a későbbi V. Henrik német-római császárt támogatta apja ellenében, majd mégis visszatért IV. Henrik oldalára. Vesztére, mert IV. Henrik 1106-ban meghalt és ekkor V. Henrik megfosztotta hercegi címétől, elfoglalta Limburgot és Henriket börtönbe vetette. A hercegi címet ekkor Gottfried leuveni gróf kapta meg.
Henrik később megszökött fogságából és megkísérelte visszaszerezni hercegségét. Kudarcot vallott és békét kellett kötnie az új császárral és az új herceggel, ettől fogva viszont Limburg hercege néven emlegette magát. Később részt vett az V. Henrik elleni felkelésekben, Lothár szász herceg, későbbi német-római császár oldalán és ott volt az 1114-es és 1115-ös csatákban, amelyeket Lothár és V. Henrik vívott.
1119-ben halt meg, utóda fia, II. Walerán limburgi gróf lett, aki 1125-ben szintén megkapta az alsó-lotaringiai hercegi címet.
Családja és leszármazottai
Első felesége nem ismert, de a házasságot a korabeli krónikák feljegyezték. Második felesége Adelheid von Botenstein (? – 1106 után), Ottó von Bothenstein gróf lánya. Házasságukból öt gyermek született:
Ágnes (? – 1136).[2] Első férje (1110) Frigyes palotagróf, Putelendorf grófja. Második férje (1125) Walo von Veckenstedt.
Adelheid (? – 1144. február 6.).[2] Első férje feltehetően Frigyes, Arnsberg grófja. Második férje (1130 előtt) Kuno, Horburg grófja. Harmadik férje (1140 előtt) II. Konrád, Dachau grófja.
Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető
Jegyzetek
↑Az Annalista Saxo nevezi meg "Walrabonum ducem qui et Paginus dicebatur" (azaz "Walerán herceget"), mint "Heinricus dux de Lintburh" (Henrik limburgi herceg") fiát. Forrás: Annalista Saxo 1036. Idézi: Cawley
↑ abAz Annalista Saxo nevezte meg Ágnest és Adelheidet, mint "Heinricus dux de Lintburh" és felesége, Adelheid von Botenstein lányait, megnevezte Ágnes első férjét: "Friderico comiti palatino de Putelenthorp", illetve második férjét: "Walo iunior de Vakenstide" is. Forrás: Annalista Saxo 1036. Idézi: Cawley
↑Leszármazását a staveloti apátság egyik feljegyzése igazolja: "dominis suis Heinrico de Rupe et Heinrico de Lemburch quorum alter, id est de Rupe, advocatus ecclesie nostre erat et alterius Heinrici amite filius" (azaz Henrik de Laroche és Limburgi Henrik urak, előbbi egyházunk támogatója, utóbbi szeretett fia". Forrás: Halkin, J. and Roland, C. J. (eds.) (1909) Recueil des Chartes de l'abbaye de Stavelot-Malmédy, Tome I (Brussels) (“Stavelot”) I, 208, p. 413. Idézi: Cawley
↑Csak egy forrás utal Henrikre, mint Walerán öccsére, amikor állítólag Walerán megpróbált egyházi birtokot szerezni Henriknek, és Lothár császár a helyi nemesurakat nevezte ki a vita döntőbíráinak. Forrás: Wouters, M. J. (1849) Notice historique sur l´ancienne abbaye d´Averboden (Gand), Annexes, Vita B. Andreæ primi abbatis Averbodiensis monasterii, XIII, p. 147. Idézi: Cawley
