Kristóf V. Erik dán király második fiaként született és 1319-ben bátyja, VI. Erik halála után került a trónra. Elődeihez hasonlóan az ő uralkodását is a monarchia és az egyház hatalmi vetélkedése kísérte végig.[3] Még hercegként maga is szembefordult a királyi hatalommal.[3] Bár a rendek jogait növelte, erőszakos természete miatt 1326-ban elűzték[2][3] és helyére távoli rokonát, a gyermek III. Valdemárt tették meg királynak. 1329-ben visszakapta a trónját, megtette fiát, Eriket társuralkodónak, de 1332-ben újra elűzték.[2] Még abban az évben meg is halt.
Gyermekei
Felesége, Pomerániai Euphémia (1285 – 1330. július 26.), akivel 1300-ban házasodott össze, hat gyermeket szült férjének:
↑ abcdUralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 399. oldal
↑Denmark 3 (angol nyelven). Genealogy.eu. [2021. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)