A Hölgyválasz – Én táncolnék veled (eredeti címén Shall we ダンス?, azaz Shall we danszu?; a félig angol, félig japán cím jelentése: Táncolunk?) egy 1996-ban bemutatott japán film Szuo Maszajuki rendezésében. A mű az 1990-es évek Japánjában játszódik, amikor a társadalom többsége idegenkedve, gyanakodva tekintett a japán viselkedéskultúrától eléggé idegen nyugati stílusú társastáncra. Ebbe a környezetbe helyezi el a főszereplőt, aki egy sokat dolgozó, rendezett életet élő férfi, aki egyszer csak hirtelen úgy dönt: csatlakozik egy tánciskolához, ezt pedig saját családja előtt is titokban tartja.
Szugijama egy sokat dolgozó, rendezett életet élő férfi, aki 28 évesen megházasodott, két év múlva megszületett lánya, most pedig, 40 éves korára megvásárolta a házat, ahol laknak. Minden reggel korán munkába megy, ahol egy irodában dolgozik, majd este későn ér haza. Látszólag minden jól megy vele kapcsolatban, ám néha kezdi úgy érezni, valami hiányzik az életéből. Egyik nap egy vasútállomáson az ablakon kinézve meglát egy emeletes épületet, amelynek ablakán egy szép, fiatal nő nézeget kifelé. Az épület egy olyan tánciskola, ahol nyugati stílusú társastáncot oktatnak, ez pedig a japán társadalomtól eléggé idegen volt akkoriban. Ennek ellenére Szugijama, akinek nagyon megtetszett az ablakban látott nő, hamarosan úgy dönt, csatlakozik a tánciskolához. Ezt azonban igyekszik titokban tartani mind munkahelyén, mind otthon.
A tánciskolában találkozik is a fiatal nővel, Maival, ám „szerencsétlenségére” nem ő, hanem egy idősebb (viszont rendkívül kedves) hölgy, Tamako lesz az oktatója neki és két másik kezdő társának. Megismerik még a haladóbb szinten táncoló, igen szókimondó stílusú, középkorú, teltkarcsú nőt, Tojokót is, valamint egy különös hajviseletű férfit, aki a latin táncok mestere. Egy alkalommal azonban az illetőnek leesik a parókája, és Szugijama ekkor ismeri fel, hogy ez a táncos nem más, mint egyik munkatársa, Aoki. Először mindketten megrémülnek, hogy kiderült a titkuk, hiszen a táncolást még mindig szégyenletesnek tartják munkatársaik előtt, de végül éppen e közös titkuk miatt jól össze is barátkoznak.
Otthon eközben Szugijama felesége egyre nyugtalanabb lesz, mert észreveszi, hogy férje szerdánként később ér haza, ráadásul ruháin női illatszerek nyomát fedezi fel. Mivel nem meri őszintén megkérdezni a férfit ennek okáról, ezért magánnyomozókat bíz meg, akik kiderítik, hogy hova jár a férj, de egyben meg is nyugtatják a feleségét, hogy nem megcsalásról van szó.
Szugijama lassan, nehezen tanulja a lépéseket, de azért ahogy telik az idő, mégiscsak halad előre. Nem feledi közben azt sem, hogy miért is csatlakozott az iskolához: Mai miatt. Egy alkalommal nagy elhatározást tesz: este az utcán az iskolaépület közelében megvárja Mait, és megkérdezi, nem akar-e vele vacsorázni. A nő azonban elutasítja, mondván, hogy tanítványokkal nem tart fenn magánjellegű kapcsolatot, és őszintén megmondja azt is, hogy ha a férfi miatta kezdett el táncolni, akkor jobb, ha inkább abbahagyja az egészet. Most és a későbbiekben kiderül Mairól, hogy ő egy professzionális táncos, aki a világ egyik leghíresebb táncversenyén, a blackpoolitáncfesztiválon egészen az elődöntőig is eljutott pár éve, de ott hibáztak, kiestek, és partnere emiatt szakított is vele, apja pedig nem hagyta új partnert keresni, hanem azt várta el tőle, hogy ebben a kis iskolában tanítson.
A tánciskola következő időszaka úgy telik, hogy a kis csapat egy nagy versenyre készül: Tojoko ugyanis részt vesz a Japán Amatőr Táncszövetség versenyén. Ehhez azonban jó partnerre lenne szüksége, de az egyetlen hozzáillő pár, Aoki csak a latin táncokban jó, a többiben nem. Ezért úgy döntenek, hogy az időközben sokat fejlődött Szugijama lesz az, aki a többi táncban fellép majd Tojokóval. Tamako és Mai együtt tanítják őket, eközben pedig egyre erősödik a csapat tagjai közötti bizalom és összetartás. Mai és Szugijama is közelebb kerülnek egymáshoz, és a nő még azt is bevallja, hogy ő maga is sokat tanult ezen időszak alatt (többek között Szugijamának köszönhetően) arról, hogy a táncban ne csak önmagára figyeljen.
Végül elérkezik a verseny napja, ahol a Tojoko–Aoki páros a latin táncokból álló első fordulón túl is jut, majd új számok következnek, ahol a nő már Szugijamával lép fel. Csakhogy a magánnyomozók ezt a versenyt is Szugijama feleségének tudomására hozták, aki ezért lányával titokban beül a közönség soraiba, sőt, a lány, amikor meglátja, hogy apja milyen jól táncol, még oda is kiált neki. Szugijama figyelme ekkor teljesen szétesik: elkezdi keresni, hogy ki és hol kiáltott, ennek pedig az lesz a vége, hogy ütköznek egy másik párral, sőt, még Tojoko szoknyájának szélére is rálép, amitől az szét is szakad. A botrány után otthon őszintén elbeszélget feleségével, és úgy dönt, teljesen abbahagyja a táncot.
Hamarosan azonban megérkezik a hír: Mai újra fel akar lépni a blackpooli versenyen, ezért Angliába költözik, és búcsúbált tart, amelyre Szugijamát is várja. Ő azonban ragaszkodik elhatározásához, hogy nem táncol többet, ezért amíg a bál tart, inkább beül egy játékterembe. Hazafelé azért még a tánciskola melletti állomáson kinéz az ablakon, és meglátja, hogy ott, ahol korábban Mait szokta látni az ablakban, most egy hatalmas felirat díszeleg, utalva egyik kedves zeneszámuk címére is: „Táncolunk, Szugijama szan?” Ez olyan erős érzelmeket kavar fel benne, hogy nem képes ellenállni, és elrohan a bálra, amely már a végéhez közelít, és ahol barátai hiába várták eddig. Éppen akkor érkezik meg, amikor Mai búcsútánca kezdődne, és a nőnek párt kellene választania magának: természetesen az utolsó pillanatban berohanó Szugijamát választja.
2004-ben az eredeti film feldolgozásával egy nagyon hasonló történetű, ám kissé más stílusú amerikai vígjáték is készült Hölgyválasz címmel. A Chicagóban játszódó mű főszereplői Richard Gere, Jennifer Lopez és Susan Sarandon.[2] Ez az új film nem nyert díjakat, és az IMDb-n is alacsonyabb értékelést kapott, mint az eredeti japán változat.[3]
