A házi őrizet a mozgási szabadságot és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot korlátozó kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben kizárólag a bíróság jogosult elrendelni. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából az ott írt időben és távolságra hagyhatja el.[1][2]
Hatályos magyar szabályozása az 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezet III. címében található.
Jegyzetek
- ↑ Eljárási büntetőjog - Statikus rész, 272. o., 289. o.
- ↑ 1998. évi XIX. tv. 138. § (1) bekezdés
Források
- Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, Iurisperitus Bt, Szeged, 2013, ISBN 978-615-5411-03-8
- [bv.gov.hu/sites/default/files/Altalanos_tajekoztato_a_reintegracios_orizetrol_final.pdf Általános tájékoztató a reintegrációs őrizetről]
- Nemzeti Jogszabálytár
Kapcsolódó szócikkek