A Távközlési Kutató Intézet vezető munkatársa, sokoldalú mérnök volt, aki több területen is eredményesen munkálkodott. Kezdetben elektronikai-technológiai problémák megoldásában kifejtett munkásságát említik. Ezek a félvezetőgyártás, majd a radar- illetve televíziós képmegjelenítés témakörébe estek.[6][7][8][9][10]
Ezek a témák a későbbi időszakokban sem kerültek távolabb tőle. Színes tévétechnikai fejlesztésről ad hírt, közreműködésével, a Népszava, 1963-ban.[11]
Átviteltechnikai és kapcsolástechnikai fejlesztések
Később csoportjával[12][13][14] átviteltechnikai berendezések kifejlesztésében tűnt ki.[15] Hutter és munkatársai olyan korszerű, digitális vivőfrekvenciás berendezéseket és rendszereket fejlesztettek, amelyek mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli átvitelt ki tudják szolgálni. Rendszertechnikailag meg kellett oldani azt is, hogy a már meglévő átviteli vonalak és központok is felhasználhatók maradjanak, és bővítéskor ezeket össze lehessen kapcsolni a legfejlettebb készülékekkel. Így például a csatornáknak a frekvencia-tartományban egymás mellett történő átvitele, FDM-rendszerben már az analóg átviteltechnikában is alkalmazott módszer volt. A korszerű vivőfrekvenciás rendszereket pedig a PCM impulzuskód-modulációs elv szerint alakították ki.[16][17][18][19]
Már az 1960-as években felfigyelt a honvédség vivőfrekvenciás átviteltechnikai fejlesztéseik eredményeire, ekkor a csoportot ráállították speciális híradástechnikai berendezések kidolgozására.[20] Ezek jelentősége mind védelmi, mind gazdasági – export – szempontból a következő évtizedben teljesedett ki.[21]
Természetesen azonban nem csak ezeknek a rendszereknek a fejlesztése történt az irányításával. Közreműködött egyebek közt az AKS[22] modulációs rendszer kidolgozásában is, ami a TKI igazgatója, Ács Ernő koncepciója volt, és 1962-től egészen 1975-ig napirenden maradt.[23] Az AKS-rendszer azt az ígéretet hordozta, hogy lényegesen több, végső összevetésben körülbelül kétszer annyi információt képes átvinni egy csatornán, mint az akkor már létező, de sorozatgyártásba még nem került PCM–TDM (impulzuskód-moduláció, és a jeleknek nem frekvencia szerinti, hanem időosztásos multiplexelés révén történő átvitele). Az AKS elv szerinti megoldás végül nem maradt talpon a nemzetközi versenyben, de az elképzelésben érdekes párhuzamokat fedezhetünk fel a későbbiekben általánosan elterjedt internetes átviteli protokollal.[24]
Impulzuskód-modulációs rendszerek fejlesztése
A 70-es évek elején határozta el a TKI, hogy távközlési profilját a digitális átvitel irányában bővíti ki, korábbi tevékenységük révén ebben is Hutter és munkatársai kerültek meghatározó pozícióba.[25] Ennek az évtizednek összegzi az eredményeit a PCM a távközlésben[26] című szakmunka, melynek létrehozásában társszerzőként működött közre.
A Hutter Ottó vezetése alatt álló osztály a távbeszélő és adatátvivő rendszerek kifejlesztése során kezdettől fogva korszerű, digitális, mikroprocesszoros megoldásokat keresett. Egy jó példa az Orion megbízásából történt modem-fejlesztés, melyre 1981-ből tekint vissza.
A melyiket válasszuk? – kérdésre végső soron Hutter Ottónak, a TÁKI tudományos főosztályvezetőjének kellett felelnie: – Elvileg választhattam volna bármelyiket, valójában azonban muszáj volt a digitális típust, vagyis az akkor (2–3 éve) még világszerte újdonságnak számító mikroprocesszoros modem mellett dönteni – magyarázza. – A TÁKI kutatói, gazdálkodási szelleme, a tervezőirodákban uralkodó légkör azt diktálja, hogy minden várható nehézség ellenére vállalnunk kell az újjal járó kockázatot, ha az a műszaki haladás élvonalába tartozó berendezést eredményez.
A magyar telefonhálózatnak az ismertetett időszakban a Magyar Posta volt a tulajdonosa és üzemeltetője. Ez az intézmény maga is elkötelezettje volt (bár erőforrásai korlátozottak voltak) a távközlési összeköttetések korszerűsítésének. A városi illetve falusi („rural”) környezetben telepített elektromechanikus (a korszakban tipikusan crossbar) központok, illetve a mikrohullámú, vivőfrekvenciás átvitel jellemzi a fejlesztési elképzelések irányait. Ebbe a vonulatba illeszkedett Hutter Ottó osztályának tevékenysége is.[28][29][30][31][32][33][34][35][36][37][38]
Állami Díj
1985-ben Állami Díjat kapott, a vele ezen a területen együtt tevékenykedő kollégáival megosztva („A híradástechnikai nagyberendezések, komplex rendszerek kidolgozásában, a termékszerkezet korszerűsítésében végzett kimagasló tudományos és irányító munkásságukért”).[39][40] A díj indoklásában felsoroltak egy része ugyancsak a Távközlési Kutató Intézet alkalmazottja volt[41], a többiek ezzel szemben az állítólagos Elektronikai Igazgatósági Vállalat munkatársai.[42][43][21] Az elnevezés a Vezérkar 2. Csoportfőnöksége (vagyis a katonai felderítés) mellett működő Magyar Néphadsereg Elektronikai Igazgatósága intézményét takarta. Ez a körülmény magyarázza, hogy a magas elismerés ellenére nyilvánosan nem részletezték a fejlesztők eredményeit.[44][45][46]
Optikai távközlési rendszerek fejlesztése
Nyugdíjba vonulása előtt még részese volt annak a nagy paradigmaváltásnak, amit az optikai távközlés megjelenése és elterjedése jelentett.[47]
– Az optikai információátvitel a fejlett országokban ma már kiszorítja a hagyományos fémkábeles, vezetékes megoldásokat – magyarázza Hutter Ottó, a TÁKI tudományos főosztályvezetője. – Mi is idejében hozzákezdtünk a kutatáshoz, mégis több mint öt évbe telt, mire az idén átadhattuk az új optikai átviteltechnikai berendezés laboratóriumi mintáját partnerünknek, a Telefongyárnak. Közrejátszottak ebben embargók is, bár meghatározóbbnak tetszenek az alkalmazói háttér hiányosságai.
↑Számos szabadalma volt, ezek mindegyike munkatársaival együtt benyűjtott, szolgálati találmány volt, ezért ezt külön nem jelezzük. Az adatok a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nyilvántartásából származnak, és a dátumokhoz a bejelentés időpontját adom meg.
↑Dr. Kiss István – Hutter Ottó: FDM és PCM berendezések kutatása és fejlesztése az intézet Digitális Átvitel- és
Kapcsolástechnikai Főosztályán. In A Távközlési Kutató Intézet jubileumi évkönyve 1950–1970. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1971. 29–34. o. .
↑Lajkó Sándor (TRT) – Hutter Ottó (TKI) – Bakos Gyula (TKI): PCM 32. típusú berendezések rendszertechnikai felépítése.Közlekedéstudományi Szemle, XXII. évf. 3. sz. (1972) 145. o. Hozzáférés: 2021. december 2. (A Híradástechnikai Tudományos Egyesület és a KTE Postai és Távközlési Tagozata közös rendezésében.)
↑AKS programok 244. o. A katalógus két program esetében jelöli meg szakértőként Hutter Ottót. a) AKS-rendszer szimulálás. A beérkezés és a kiszolgálás időpontjainak különbségéből adódó hiba minimalizálása valamint b) AKS szimuláció 2. Torlódási torzítások számítása Monte-Carlo-módszerrel. Mindkét programot az ugyancsak TKI-s Siklósi Attila írta, GIER-ALGOL-4 programnyelven.
↑Horváth Iván: A hálózati kultúra fenomenológiája: Egy általános textológia vázlata. magyar-irodalom.elte.hu. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (2001) (Hozzáférés: 2021. november 8.) – A dokumentumot a Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program keretében tették közzé..
↑Mónus Miklós: : A távközléskutatók témát választanak.Népszava, CIX. évf. 110. sz. (1981. május 13.) 4. o. Hozzáférés: 2021. november 17. Orion modem fejlesztése
↑Dr. Sárkány Tamás: Tudományos nap a Távközlési Kutató Intézetben.Híradástechnika, XXXV. évf. 3. sz. (1984) 121–122. o. arch Hozzáférés: 2021. április 5. Tudományos nap, első alkalommal 1983. november 2-án
↑YUTEL '83 XVII. Jugoszláv Távközlési Szimpózium Ljubljana, 1983. október 4–5.Híradástechnika, XXXIV. évf. 12. sz. (1983. december 10.) 574. o. arch Hozzáférés: 2021. július 10. A kapcsolórendszerek koncepciója és hardware megoldások szekcióban került ismertetésre Blum E., Hutter O., Horváth L. , Németh G.: Meglevő telefonközpontok bővítése elosztott digitális
előfizetői fokozatokkal című előadása
↑Tudományos szakirodalmi tevékenység 1983-ban.A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve, (1983–84) 2. sz. Hozzáférés: 2021. április 7. Az évkönyv két ide vágó szakcikket említ: Blum, Endre - Hutter, Ottó - Horváth, László - Németh, Gábor: Extension of existing telephone exchanges with distributed digital subscriber switching stages. YUTEL 83. Zbomik referatov. Ljubljana, 1983. Ljubljana, Elektrotehniška Zveza Slovenie, 1983. A/I-I - A/I-10. p. és Blum, Endre - Hutter, Ottó - Horváth, László - Németh, Gábor: Microcomputers in a distributed digital subscriber switching system. = Proceedings of 3rd symposium on microcomputer and microprocessor application. Budapest, 1983. Bp. OMIKK-TECHNOINFORM, 1983. 657-668. p
↑Dr. Csapodi Csaba publikációi Balogh-Csapodi-Hutter-Seres-Tasnádi: Wyniesiena cyfrowa centrala telefoniczna, Warszawa. Dni elektryki wegierskiej w Polsce, (1986) 4–16. o. Ref. 7.6.b.
↑Dr. Csapodi Csaba publikációi Balogh-Blum-Csapodi-Hutter-Seres-Tasnádi: A PCM Remote Switching System. Budavox Review, 1. sz. (1987) 25–31. o..
↑ Dr. Forgó László a TKI tudományos főosztályvezetője, Dr. Heszberger Antal a TKI tudományos főmérnöke, Kiss István, a műszaki tudomány kandidátusa, a TKI vezérigazgatója
↑ Balázsi Károly mérnök, polgári alkalmazott, HM főtanácsos, Lugosi György vezérőrnagy, osztályvezető, Szőnyi István mérnök ezredes, osztályvezető, Szűcs László mérnök ezredes, igazgatóhelyettes
↑A Magyar Néphadsereg állományába tartozó említett szakemberek kutató, fejlesztő, szervező és támogató tevékenysége rádiófelderítő- és -zavaró-rendszereknek a harmadik világba történő nagyszabású exportjára irányult.
↑Kolozsvári Sándor: Katonák a múltból: akikre ma is büszkék vagyunk: Állami díjas obsitosok II. rész. Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum – A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hivatalos lapja, X. évf. 2. sz. (2006) Hozzáférés: 2021. július 21. ISSN: 1588-1482.
A cikk második része nem található a szerveren, csak a rá mutató tartalomjegyzék-hivatkozás. Fennmaradt azonban egy tükrözése, Gerlits Péter ny. mérnök alezredes visszaemlékezése (Archiválva 2021. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben.)
↑Prezentáció: PKI, a hazai távközlésfejlesztés bölcsője: Az optikai távközlés hazai elindulása. Varga József osztályvezető, PKI Távközlésfejlesztési Intézet; Jeszenői Péter fejlesztési témavezető, Matáv hálózati rendszerek; Paksy Géza osztályvezető, PKI Távközlési Intézet átviteli hálózattervező osztály itf.njszt.hu. Budapest: Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) Informatikatörténeti Fórum (iTF) (2015. június 4.) 3. o. (Hozzáférés: 2021. április 5.) A fényvezető szálas technológia hazai birtokbavételére 1970-1990 témakörnél felsorolja a közreműködőket, közöttük szerepel a Távközlési Kutató Intézet az alábbi módon: Optikai átviteli berendezések fejlesztése, OVB–480, DMB–480 (Hutter Ottó, Megyesi Csaba, Fazakas Csaba). A rövidítések feloldása: OVB-480 optikai vonali berendezés, DMB-120 szekunder digitális multiplex betét, DMB-480 tercier digitális multiplex betét.
↑AKS programok: dr. Géher Károly: Számítógépprogramok katalógusa 1968.Híradástechnika, XX. évf. 8. sz. (1969. augusztus 1.) 238–251. o. Hozzáférés: 2021. április 5. (Arcanum Digitális Tudománytár. A dokumentum előfizetéssel tekinthető meg.)
↑Hazai tévé-képcső: Mészáros Sándor, Tungsram Rt – Gergely György, MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet – Ádám János, General Electric Tungsram: A hazai TV-képcső története.Híradástechnika, LXIV. évf. 9–10. sz. (2009) 7–10. o. arch Hozzáférés: 2021. április 5.
↑Iskolai értesítők:A Mátyásföldi Egyesületi Corvin Mátyás Gimnázium Évkönyvei 1940–41. 36. o., 1941–42. 36. o., 1942–43. 16. o., 1943–44. 18. o., 1946–47. 21. o. Hozzáférés: 2021. máj. 15. (Arcanum Digitális Tudománytár. A dokumentum előfizetéssel tekinthető meg.)
↑PIM-archívum: Petőfi Irodalmi Múzeum, Hutter Ottó. Opac-nevter.pim.hu. Budapest (Hozzáférés: 2021. június 25.) Nem használtuk fel az adatait, mert az adatbázisban keverednek a két Hutter Ottó, az apa és fia adatai..
↑Almanach:Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 635. o. ISBN 963-05-4420-2
↑Szabadalom (152.624 ):Elektronsugár eltérítésére szolgáló áramkör.Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, LXXI. évf. 1. sz. (1966. január 1.) 16. o. Hozzáférés: 2021. november 24. Susánszky Miklós tudományos munkatárssal.
Ács E.: Hutter O.: Eine 30. Kanal-Multipleceinrichtung nach dem lagemodulierten Adressen-Kode-System. Nachrichtentechnik. Jg. 17. H. 2. (Feb. 1967) S. 55–58.
