A Luxemburgi Tölgylomb Koronarend, a Tisza István Tudományos Társaság rendes tagja volt. A Luxemburgischer Sprachverein tiszteletbeli, a müncheni Deutsche Akademie levelező, a Svensk–Ungarische Sällskapet külső tagja volt. Az Alemannia Diákszövetség tagja volt.
Életpályája
Szülei: Husz Mihály és Budaker Lina voltak.[2] A bécsi és strassburgi egyetemen tanult. Ezután Marburgban, a német nyelvatlasz munkálatait tanulmányozta. 1907-ben a strassburgi egyetemen magántanár lett. 1908–1910 között Nancyban, 1911-ben Bordeaux-ban az egyetem német nyelvi lektora volt. 1912–1913 között a kolozsvári egyetem magántanára volt. 1913-ban a Debreceni Református Kollégium rendkívüli, 1914–1918 között rendes tanára volt. 1914–1918 között a Debreceni Egyetem rendkívüli tanára, 1918-tól nyilvános rendes tanára és a Német Fonetikai Intézet alapító igazgatója volt. 1934–1935 között az Ungarländische Deutsche Volksbildungsverein elnökhelyettese volt. 1935–1938 között a Volksdeutsche Kameradschaft (Népi Németek Bajtársi Szövetsége) társelnöke volt.
Gimnáziumi tanárától – Gustav Kischtől – vette át azt a ma már elavult elméletet, mely szerint az erdélyi szászok luxemburgi eredetűek. Ennek az elméletnek a szellemében közel 30 éven át dolgozott az erdélyi német nyelvatlaszon, de halála megakadályozta befejezését. Részt vett a magyarországi németek kulturális életének vezetésében: a Deutschen Volksboten kiadója volt.
Művei
Vergeleichende Lautlehre des Siebenbürgisch-Moselfrankisch-Ripuarischen mit den moselfrankischen und wallonischen Mundarten (Nagyenyed-Nagyszeben, 1908)
Leid und Freud in Musenarmen (Versek; Leipzig–Hermannstadt, 1909)
Az erdélyi német nyelvjárás tanulmányozás mai állása (Budapest, 1913)
Siebenbürgisch-deutsches Sprachatlas (Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde; Hermannstadt, 1914)
Hände weg! Deutsch–ungerländische Kriegsgedichte aus dem Weltkrieg. 1914–1917. – Ne bánts!… Magyarországi német háborús költészet. (Debrecen, 1917)
A gótok háborús költészete. (A debreceni tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 20. Debrecen, 1918)
A Nibelungének fejlődése és a pannoniai tradíció. (A debreceni tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 24. Debrecen, 1919)
Die Besiedlung des Sachsenlandes in Siebenbürgen. 1 térképmelléklettel (Zeitschrift für Deutsche Mundarten, 1923)
Luxemburgische Uhrheimatfrage die Siebenbürger Sachsen (Lipcse, 1926)
Pfefferkorn. Humanizmus és reformáció (Debrecen, 1926)
Studien zum Luxemburgischen Sprachatlas (Luxemburg, 1927)
Die siebenbürgische Landschaft und ihre Sagen. (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1927)
A „Tell Vilmos” forrásai.– A természet Schiller „Tell Vilmosában.” – A „Scarniunga” és az „Aqua nigra” nevű folyók mint Walamir pannóniai birodalmának határai (Debreceni Szemle, 1927)
Geistesgeschichtlicher Überblick über das Schriftum des Siebenbürger Deutschen. (Vorlesungen. Debrecen, 1929)
A „Nemetes” törzs Feistnél (Debreceni Szemle, 1929)
Nordsiebenbürgische Sprichwörter (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1930)
Az ún. indogermán labiovelárisok kérdéséhez (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
Die Familienname Huss in Luxemburg und Siebenbürgen und das Geschlecht der gotisch-altbairischen Huosi (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1933)