Hszi-vang-mu

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Hszi-vang-mut ábrázoló festmény
Átírási segédlet
Hszi-vang-mu
Kínai átírás
Hagyományos kínai西王母
Egyszerűsített kínai西王母
Mandarin pinjinXīwángmǔ
Wade–GilesHsi1 Wang2 Mu3

Hszi-vang-mu (magyarul: Nyugati anyakirálynő, vagy Nyugati Királyi Anya) a nyugati égtáj úrasszonya az ókori kínai mitológiában, később egyfajta istennő. Egyes legendák szerint ő birtokolja a halhatatlanság varázsszerét. A legősibb mítoszokban Hszi-vang-mu az alvilág nyugaton található birodalmának uralkodónője lehetett. A középkori taoizmusban és a folklórban Hszi-vang-mu a halhatatlanok Kunlun hegyi paradicsomának gazdasszonya, ahol a halhatatlanság őszibarackjai teremnek. A középkori képeken Hszi-vang-mut gyönyörű fiatal nőként ábrázolták, udvari öltözékben, hajában hajtűvel, gyakorta páva kíséretében, vagy páván ülve.

Korai története

A legrégibb leírásokban, például a Hegyek és vizek könyvében (i. e. 4-2. sz.) Hszi-vang-mu emberhez hasonlatos lényként szerepe, akinek párducfarka és tigrisfoga van, szeret fütyülni, kócos hajában hajtűt visel, és ő felügyeli az égi büntetéseket és az „öt fenyítést”.[1] Hszi-vang-mu egy barlangban lakik, és három kék madár hordja neki az élelmet.[2] A Hegyek és vizek könyvéhez íródott egyik kommentár szerző, Kuo Pu szerint Hszi-vang-mut egy olyan istenségnek tekintették, aki járványokkal, betegségekkel és természeti csapásokkal árasztotta el a világot. Egy 3. századi mű, a Po-vu-cse (《博物志》; „Minden dolgok leírása”) szerint Hszi-vang-mu rendelkezik az emberek életével, kivéve a bölcsekét, a szentekét és a taoistákét. Az alakjával kapcsolatos legkorábbi mítoszok szerint, kezdetben minden bizonnyal a halál és a ragályos betegségek istene lehetett. Más mítoszok azonban úgy tudják, hogy Hszi-vang-mu a Kunlun hegyen él a palotájában, ahol a függőkertjei (hszüan-pu 懸圃) is találhatók. Más legendaváltozatok szerint a Fehér Jádehegyen (Pajjü-san 白玉山) lakik, és a lakhelyéhez vezető úton folyik a Zso-suj (若水) folyó.[3][4]

Az i. sz. 193-nál nem későbbi csingani kripta (Santung tartomány) bejáratánál látható sírkövön Hszi-vang-mut még antropomorf alakban ábrázolják, a hajában hatalmas hajtűvel. A hegy központi, legmagasabb csúcsán trónol, alatta valamivel pedig egy tigris látható, amely a nyugati égtáj szelleme. Mellette nyulak találhatók, amelyek mozsarakban a halhatatlanság elixírjét őrölik. Ennek a szernek a megszerzése áll a központjában a Ji, a mesteríjász közismert történetének is.[5] Az időszámítás kezdete körül azonban Hszi-vang-mu fokozatosan emberi alakot öltött, általában már gyönyörű nőként ábrázolták. A Han-dinasztia hivatalos történeti művében, a Han suban (i. sz. 1. sz.) az olvasható, hogy Hszi-vang-mut istenségként tisztelték, aki az égi büntetéseket felügyeli. Egy i. sz. 3. században történt hatalmas aszály idején áldozatokat mutattak be Hszi-vang-munak, amelyeket a szenvedők megsegítéséért való könyörgések kísértek.[6][7]

Kapcsolata a kínai uralkodókkal

Sun császár

A Bambusz-évkönyvek tanúsága szerint a legendás Sun császár uralkodásának 9. esztendejébe maga Hszi-vang-mu látogatott el az uralkodóhoz.[8]

Nagy Jü

A jelentős konfuciánus filozófus, Hszün-ce (kb. i. e. 312–230) szerint a legendás uralkodó Nagy Jü Hszi-vang-mu országában folytatta a tanulmányait.[9]

Mu király

Hszi-vang-mut ábrázoló agyagszobor az i. sz. 2. századból

A Csou-dinasztia ötödik uralkodójának Mu királynak (Mu vang 穆王; i. e. 10. sz.), a legendás utazását írja le a vitatott keletkezésű (valamikor i. e. 4. sz. és i. sz. 4. sz. között) Mu-tien-ce-csuan (《穆天子傳》„Munak, az ég fiának története”) című mű, amelyben a király selymet visz a gyönyörű asszonyi alakban megjelenő Hszi-vang-munak, bort iszik vele a Jáde-tó (Jaocse 瑤池) partján és hallgatja dalait.[10][11]

Vu császár

Pan Ku (班固; i. sz. 32-92) áltörténeti elbeszélésében, amelynek a címe: Han Vu ku-si (《漢武故事》; „Régi történetek a Han-házbeli Vu császárról”) a központi történet Hszi-vang-mu, bíbor hintóban tett látogatása a Han-házbeli Vu császárhoz (i. e. 141-87). A történet szerint Hszi-vang-mu hintóját tündérleányok kormányozták, és két kék madár volt a személyes szolgálója. Hszi-vang-mu látogatásának a célja, hogy elvigye a császárnak ajándékba az örökélet őszibarackjait (pan-tao 蟠桃). Lehetséges, hogy ennek a történetnek az előzménye volt a Bambusz-évkönyvekben fennmaradt utalás, amely szerint Hszi-vang-mu meglátogatta Sun császárt.[12]

Alakja a középkorban

Amikor az időszámítás első évszázadaiban a filozófiai taoizmus egyre inkább vallási színezetet öltött, Hszi-vang-mu alakja is kiegészült taoista jellegzetességekkel. A taoisták úgy tartották, hogy Hszi-vang-mu az éterből született, vagyis a női princípiumot képviselő jin lényegű lény. Ekkor már férje is van Tung-vang-kung (東王公), vagyis a Kelet ura személyében. Egy legenda szerint Hszi-vang-mu évente egyszer találkozik vele egy hatalmas madár hátán.[13]

Mivel a hagyomány kínai öt elem rendszerében a nyugati égtáj a fém elemnek (csin 金) felel meg, ezért Hszi-vang-mu második neve: Csin-mu (金母), vagyis „fém anya” vagy „arany anya”. A taoista hagyományban Hszi-ling-vang-munak (西靈王母; „Nyugati szellem királyi anya”) vagy Jao-cse-csin-munak (瑤池金母; „Jáde-tavi arany anya”) is nevezik.[14]

A középkori taoista hagyományban és nép folklórban Hszi-vang-mu a halhatatlanok (hszien 仙) Kunlun-hegyi paradicsomának gazdasszonya, ahol kertjében a halhatatlanság őszibarackjai teremnek. A halhatatlanok rendszeresen ünnepi lakomára gyűlnek össze nála. A férje felügyeli a halhatatlanok jegyzékét, akiket tetteik szerint időről-időre megjutalmaznak vagy megbüntetnek.[15]

A középkori képeken Hszi-vang-mut udvari öltözéket viselő, gyönyörű fiatal nőként ábrázolják. Hajában hajtűt visel, gyakorta pedig páva hátán ül, vagy páva kíséretében jelenik meg. Előszeretettel ábrázolták alakját a népi nyomatokon is, amelyeken akár férjével együtt jelenik meg. Az ilyen nyomatokat például temetések alkalmával égették el, hogy segítse a halottat a túlvilági útján. Hszi-vang-mu képmását azonban előszeretettel ajándékozták a nők 50. születésnapjára is. Peking környékén, ha a földművesek a várható időjárást akarták előre tudni, akkor jóslatért Hszi-vang-muhoz fordultak. Olykor Vang-mu niang-niangnak (王母娘娘), vagyis „Uralkodói anyánknak” is nevezték. Ismert olyan legenda is, amely szerint Hszi-vang-munak 9 fia és 24 lánya volt. Hszi-vang-mu alakja gyakorta felbukkan a középkori regényekben, így például a népszerű Nyugati utazásban is, ahol a majomkirály az ő kertjében dézsmálja meg a halhatatlanság őszibarackjait. Hszi-vang-mu azonban nem ismeretlen a koreai és a mongol irodalomban sem, sőt igen népszerű a hagyományos távol-keleti költészetben.[16]

Megjegyzések


Jegyzetek

  1. ↑ Az eredeti szöveg:Shanhaijing (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  2. ↑ Az eredeti szöveg:Shanhaijing (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  3. ↑ Az eredeti szöveg:Shanhaijing (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  4. ↑ Kínai mitológia 1988 407. o.
  5. ↑ Kínai mitológia 1988 407. o.
  6. ↑ Az eredeti szöveg:Han shu (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  7. ↑ Kínai mitológia 1988 407., 408. o.
  8. ↑ Az eredeti szöveg:Zhushu jinian (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  9. ↑ Az eredeti szöveg:Xunzi (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  10. ↑ Az eredeti szöveg:Mutianzi zhuan (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. november 26.)
  11. ↑ Kínai mitológia 1988 407., 408. o.
  12. ↑ Kínai mitológia 1988 408. o.
  13. ↑ Kínai mitológia 1988 408. o.
  14. ↑ Kínai mitológia 1988 408. o.
  15. ↑ Kínai mitológia 1988 408. o.
  16. ↑ Kínai mitológia 1988 408. o.

Irodalom

Contact and Exchange in the Ancient World, 62–115. Honolulu: University of Hawai’i Press. ISBN 978 0 500 25146 1

  • ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek

További információ

Commons:Category:Queen Mother of the West
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszi-vang-mu témájú médiaállományokat.