Horváth Júlia Borbála (Budapest, 1962. április 12. –) író, kulturális antropológus. Szépirodalmi műveiben, cikkeiben és tudományos kutatásaiban is leginkább sorsok, női életutak, hétköznapi figurák nem hétköznapi történeteivel foglalkozik. Munkájával és elkötelezettségével a valódi civil öntudat helyreállítását igyekszik elősegíteni.
Életpályája
Sportolóként
1973 és 1978 között a Ganz Villamossági SK, 1979 és 1985 között a Vasas, 1986 és 1988 között a Csepel SC evezőse volt. Öt magyar bajnoki címet szerzett pályafutása alatt. Nyolcpárevezősben háromszoros (1985, 1986, 1987), kormányos négyesben és kétpárevezősben egyszeres (1984, 1986) magyar bajnok volt. Egypárevezősben kétszer bajnoki harmadik helyezést ért el (1982, 1986).[2]
1981 és 1986 között a válogatott keret tagja volt. Részt vett az 1982-es luzerni és az 1983-as duisburgi világbajnokságon, ahol kormányos nélküli négypárezevősben 8. illetve 10. helyezést ért el társaival.[2]
Sportolói pályafutása alatt/után bölcsészeti és nyelvi tanulmányokat folytatott, zenélt. 1996-ban alapította az Amazonas zenekart, amelyben szaxofonos volt.[3][4]
Az 1990-es évek végén filmes és újságírói képesítést szerzett (KOS-18), majd a Magyar Televízió Théma szerkesztőségében dolgozott; dokumentumfilmeket forgatott. Vezető napi- és hetilapokban tárcákat, riportokat, novellákat írt (2010-ig), a Budapest folyóirat állandó szerzője lett (2020-ig); életképek, városi legendák nyomában járt. A Budapestben visszatérő témája volt a dunai evezés.[5][6] 2013-ban három társával megalapította az Oroszlános Udvar kulturális magazint, amelyet napjainkban is szerkeszt.
Publikációi jelentek meg a XXI. századi nőtípus, az intermentalitás című témában (részletesebben ld. lentebb). Tizenegy részes dokumentumfilm-sorozatot készített a női és a férfi szerepek felcserélődéséről. Kulturális antropológus kutatóként kidolgozta a köztes vagy intermentalitás fogalomrendszerét, és a Corvinus Egyetemen PhD-címet szerzett. 2008-ban jelent meg első monográfiája, 2014-ben pedig első szépirodalmi kötete.
