Apja Horváth János földbirtokos volt. A gimnázium osztályait nem végezte el, megszökött hazulról, és Szombathelyre ment, ahol egy ideig háziszolga volt; később Komlóssy Ferenc színtársulatához állt be; ettől kezdve a vándorszínészet sanyarú és viszontagságos életét élte; 1859–1863 között színigazgató is volt. Budára került, Molnár György magához fogadta a Budai Népszínházhoz, ott volt vele két évig; bukása után pedig folytatta a vándorszínészetet Bakonyi István társulatánál. 1868-ban újra visszatért a Budai Népszínházhoz, és a választmány ellenőrnek és házigazdának nevezte ki, 1860-ban pedig mind a három budai színház inspectora lett. 1870-ben a Nemzeti Színház igazgatósága vette át a budavári színházat, és Horváthot annak gazdájává tette.
Cikkei jelentek meg a Reformban (1870. 258., 260. sz.) és a Vasárnapi Ujságban (1881-82. A magyar színészet viszonyai ezelőtt félszázaddal c. élményei saját elbeszélései után közli Egervári P. Ödön, hét közlés).
Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Bp., Teleki László Alapítvány, 1999.
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
