Szülővárosában járt iskolába, majd a hatodik osztály elvégzése után, 1882. augusztus 27-én Zircen a ciszterci rendbe lépett. Az újoncév leteltével gimnáziumi tanulmányait Egerben folytatta, és 1885-ben itt tett érettségit. A teológiai tudományokat 1885-1886-ban az innsbrucki egyetemen, 1886-tól 1887-ig Zircen a rendi hittudományi intézetben, majd az intézet 1887-ben történt áthelyezése után Budapesten hallgatta. 1889. augusztus 7-én. ünnepélyes fogadalmat tett, augusztus 11-én szentelték pappá. 1889-ig egyúttal hallgatója volt a Budapesti Egyetemnek, ahol 1889-ben bölcsészdoktori, 1890-ben tanári diplomát szerzett. 1890-ben a ciszterci rend frissen képzett pap-tanáraként Baján működött a gimnáziumban, egészen 1894-ig. Magyart, latint, görögöt, művelődéstörténetet, rendkívüli tárgyként franciát tanított. Rábízták az ifjúsági könyvtár és az önképzőkör vezetését is. 1894 őszétől saját kérésére az egri Ciszterci Gimnáziumba helyezték. Itt 1896-ig tanított. 1895-ben egyetemi magántanárrá habilitálták.
1897-től – miután a rendből kilépett – a budapesti Református Gimnázium, 1902-től a sárospataki Református Főiskola tanára volt. 1905-től budapesti reáliskolai tanár, 1911 és 1930 között igazgató, 1923-tól pedig a Budapesti Egyetem címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1912. május 2-án levelező, 1925. május 7-én rendes tagjai közé iktatta.
Műveiből
Szerkesztőként
Tóth Kálmán emlékalbum. Baja, 1894. 196 oldal
Sárospataki Füzetek, 1904–1905
Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el a Régi Magyar Költők Tára I. kötetének új kiadását (Középkori magyar verseink, Bp., 1921), valamint Csokonai műveinek népszerű, nem teljes kiadását.